A névadásnak az Ó- és az Újszövetségi Szentírásban egyaránt nagy jelentősége volt. A név utalt viselőjének személyére és jellemére, ill. arra a sajátos hivatásra, amelyet Istentől kapott.
Ezért tudatosan és nagy gondossággal kell nevet választani a gyermeknek. A keresztségben kapott név egy szenthez kapcsolja az ő életét. Ez a szent védi és oltalmazza őt, példájával és közbenjárásával segíti az üdvösségre vezető úton.
A 18. század végétől kezdve viszont a névválasztás kezdett elszakadni a szentek hagyományos tiszteletétől. Egyre több régi, illetve a nyelvújítás korában keletkezett új magyar nevet választottak a szülők gyermekeik számára.
Az Egyház ma is azt ajánlja, sőt kéri(!), hogy a névválasztásnál ne csak a „jó hangzás” és a névhez fűződő „kedves élmények” legyenek szempontok, hanem tartsa szem előtt a Védőszent életét és példáját is. Abban az esetben, ha mégis olyan nevet választanának (vagy felnőtt megkeresztelése esetén olyan nevet kapott volna kisgyermekként), akinek ismeretlen a védőszentje, akkor érdemes utána kutatni a Szentek élete, vagy a Keresztneveink-védőszentjeink könyvben, vagy végső esetben más szentet is lehet választani. (Ez utóbbi eset akkor is lehetséges, ha csak az egyházi anyakönyvbe kerül be ez a keresztnév.)
Ha valaki elakad ebben a kérdésben, bátran kérdezze meg a lehetőségeket a keresztelésre felkészítő lelkipásztortól!