Évközi 31.hét, péntek – Lk 16,1-8.
Vajon tartunk-e esténként számadást? Hogyan gazdálkodtunk képességeinkkel, illetve lehetőségeinkkel a nap folyamán?
Mindennapos lelkiismeret-vizsgálataink akkor válnak hasznossá, ha a célunk az, hogy bármikor készen álljunk az Isten előtti számadásra.
Érdemes tudnunk, hogy miben állította Jézus a hűtlen intézőt példaképül a tanítványok elé.
Nyilvánvaló, hogy a hűtlen intézőnek nem a becstelen cselekedetét állította Jézus példaképül. Mert az intéző úgy szerzett barátokat, hogy becsapta gazdáját. Nem is a ravasz alattomosságát, valamint gátlástalanságát dicsérte meg. Csalónak, igazságtalannak, elvetemültnek, mihasznának nevezte.
Jézus az okosságát dicsérte meg, hogy amíg az intéző alkalmazásban volt, addig gondoskodott a jövőjéről. Egyetlen gondja volt (a saját jövőjének a biztosítása). Adni akart abból, ami fölött még rendelkezhetett, arra gondolva, hogy akkor majd neki is adni fognak. Még kezében volt a lehetőség, még gazdálkodhatott a rábízott vagyonnal.
A világ fiai annyiban „okosabbak a világosság fiainál”, amennyiben sokkal céltudatosabbak, sokkal határozottabbak saját érdekeik érvényesítésében. Ebben a céltudatos cselekvésmódjukban szükséges követnünk őket.
Mi is intézők vagyunk, akik Isten felé elszámolási kötelezettséggel tartozunk. Akkor vagyunk okosak, ha helyesen használjuk fel az időt, a kapott képességeinket, illetve a ránk bízott javakat.
Az örök élet biztosításának legjobb útja az, ha nem vagyunk önzőek, hanem nagylelkűek. Széchenyi István mondta: „Csak az önös (vagyis az önző ember) hibázza el életét”.
A világ fiai azonban egyben nem okosak (nem látnak túl a földi életen). Ezzel szemben okos az a tanítvány, aki számol az Úr eljövetelével, a számonkéréssel. Ismeri az utolsó óra követelményét, ezért merészen, elszántan cselekszik. Jézus ezt az elszánt merészséget állította példaképül, ahogyan a hűtlen intéző a jelent kihasználta a jövő érdekében. Nem habozott, mert a sürgető idő gyors, azonnali cselekvést követelt. Mi se halogassuk Pató Pálként a jó cselekedeteket!
Minden, amivel rendelkezünk, az arra való, hogy múló életünk során a ránk bízott embertársaink életét gazdagítsuk, valamint adósságainkat helyreigazítsuk. Ennek érdekében (mint Krisztus jó tanítványai) törekedjünk okos intézők módjára éljük életünket, hogy cselekedeteink a magunk és mások üdvösségét elősegítse!