November 29. Ferences Mindenszentek – Mk 10,17-22
Mire van szükség ahhoz, hogy bejuthassunk a szentek közösségébe?
Mindenszentek ünnepén (november 1-jén) az evangéliumi részlet az üdvösség elnyerésének feltételeként a mennyei Atya akaratának teljesítését jelölte meg. Ez volt Jézusnak is az eledele, éltetője. Elkötelezett volt az Atya akarata iránt mindhalálig. Mi is akkor üdvözülhetünk, ha közreműködünk a mennyei Atya akaratának megvalósításában, ami nem más, minthogy minden ember üdvözülhessen. Ebből következik, hogy saját üdvösségünk elnyeréséhez szükséges részt vennünk mások üdvösségének szolgálatában is.
Ferences Mindenszentek ünnepén a mai evangéliumi részlet központi kérdése: „Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet”. A Jézus korabeli írástudók szerint az embernek szüksége van arra, hogy legyenek jó tettei, amelyekre hivatkozhat Isten előtt. Az Ószövetségben a törvény úgy szerepelt, mint az élet útja. A mi számunkra ez annyiban módosul, hogy az üdvösség elnyeréséhez az evangéliumi tanítás követése a mérvadó. A ferences életeszmény középpontjában az evangélium szerinti élet áll.
A helyes Isten-kapcsolatot Jézustól lehet megtanulni. Ehhez ugyanakkor a Szentlélek segítsége nélkülözhetetlen. Jézus Isten-volta azáltal lehet igazán életünket formáló erővé, ha megtanuljuk, illetve magunkévá tesszük az ő bizalommal teljes egységét az Atyával.
Jézus azt kívánta az Őt kérdező gazdag ifjútól, hogy úgy hagyatkozzon a mennyei Atyára, ahogyan Tőle látja. Ehhez a Vele való együttlétre van szükség. De a Jézussal való közösség (vagy bárkinek a követése) mindig lemondással is jár. Az Isten- és emberszeretet parancsa szerint mindenünk arra való, hogy odaadjuk azoknak, akik szükséget szenvednek.
Jézus idejére, Szent Ferenc korára, de minden korra, napjainkra is érvényes, hogy az anyagi javak biztonságának keresése nagyon eltérítheti az embereket attól, hogy Istenre támaszkodjanak. Jézus követése mindig azt jelenti, hogy nem ragaszkodunk semmilyen földi dolog birtoklásához, mert mindaz, amivel a földi életünkben rendelkezünk, az arra való, hogy a szeretet szolgálatába állítsuk. Tehát Őérte élni mindig annyit jelent, mint mások szolgálatában élni.
Amikor Jézustól az örök élet elnyerésének feltételét kérdezték, kiderült, hogy az örök élethez vezető út a szolgálat. Az anyagi javakból csupán annyit tartunk meg magunknak, amennyire saját életünkhöz szükségünk van. Ezt ismerték fel Assisi Szent Ferenccel együtt az ő követői. Ezt mi is ismerjük fel! A szentek közösségébe azok jutnak, akiket eltölt az áldozatos szolgáló szeretet.
Az örök életért mindent adjunk oda, hogy így elnyerjük azt, amit a szükséget szenvedők szolgálatával lehet a legjobban megszerezni.