Advent 1. hete, kedd – Iz 11,1-10; Lk 10,21-24
Boldoggá tesz-e minket, hogy befogadhatjuk Jézust?
A lelkiismeret-vizsgálatot segítő kérdésre adjunk egyértelmű választ!… Igen, vagy nem?
Azután pedig válaszoljunk a következő kérdésekre is!
Hiszünk-e az Atya irántunk való szeretetében? Hisszük-e, hogy a Fiú szeretettel vállalta a küldetését értünk? Értékeljük-e a Jézus Krisztus által hozott kinyilatkoztatást, illetve az üdvösséget?
De ne csupán értelmünkkel higgyük, amit Jézus üdvösségünk érdekében tanított, illetve tett! Szívünket is töltse el boldogsággal, hogy megismerhetjük Őt, valamint az ő tanítását! Legfőképpen annak örüljünk, hogy megkaptuk az Isten szeretetében való hit ajándékát, majd pedig azt, hogy Jézus mindig megsegít minket!
Jézus örömmel teli és hálás szavaiból az ősegyház ujjongása is kicsendül. Mert boldoggá tette az őskeresztényeket, hogy Isten kinyilatkoztatta nekik a Messiás ismeretét, valamint az üdvösség idejének elérkeztét. A tanítványokat örömmel töltötte el, hogy kicsinyek, mivel Isten a kicsinyeknek nyilatkoztatta ki azt, amit a bölcsek, az okosak elől elrejtett.
Az ószövetségi olvasmányban, Izaiás könyvében az állatok paradicsomi békéje egy olyan összevont hasonlat (allegória), amely egyben jelkép számunkra. Az egymással szemben ellenséges ösztönökkel rendelkező állatok a messiási országban békésen élnek egymás mellett. Arra mutatnak példát, hogy mi, akik értelemmel, illetve szabad akarattal rendelkezünk, le tudjuk küzdeni ösztönös természetünket, és testvérként tudjuk szeretni egymást.
Ha körbenézünk a világban, akkor nem szükséges hozzá túl nagy fantázia, hogy a mellettünk élő emberekben meglássuk a bárányt, az ökröt, a farkast, valamint a viperát. Sőt, ha önmagunkba tekintünk, még a mi saját lelkünk mélyén is felismerhetjük ezeket, amelyek képesek békében élni mindaddig, amíg a sebzettségeink egymásnak ugrasztják őket. Viszont ha elfogadjuk Istent Urunknak, akkor a bennünk levő vadállatok megszelídülnek, és békében, szeretetben tudnak élni.
Isten azzal bizonyítja irgalmas szeretetét, hogy leszáll hozzánk a szégyenkezés völgyébe. Szeretetével segít beismerni, majd pedig vállalni esendőségünket, megszabadít a sebzettségeink bénító hatalmától és ártó befolyásától. Bátorít minket azzal az örömmel, hogy „nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen” (Lk 15,7). Jézus nem pusztán meggyógyít, hanem fölemel, illetve újjáteremt minket Isten gyermekeinek szabadságára.
Engedjük, hogy egyre jobban betöltsön minket Isten ismerete, irgalmas megbocsátó szeretete, valamint az ebből fakadó boldogság és béke!