Advent 1. hete, csütörtök – Iz 26,1-6; Mt 7,21.24-27
Biztos alapokra építjük-e életünket?
Nemzetünk ezeréves történelme bizonyítja, hogy fennmaradásunkat, sőt fejlődésünket az őseinknek a keresztény hithez való ragaszkodása biztosította. Azt is nemzeti történelmünk bizonyítja, hogy mi lett az eredménye annak, amikor Jézustól (az ő tanításától) őseink elpártoltak.
Területi, valamint létszámbeli megfogyatkozásunk, a felbomló házastársi kapcsolatok, ez által a csonka családban élő gyermekek számának növekedése is jelzi, hogy hová vezet az, ha keresztény életünk bontott tégláiból akarunk házat, illetve hazát építeni. Egymásnak, nemzetünknek, de Európának is akkor lehetünk a javára, ha ragaszkodunk Krisztushoz. Ő az, Aki képes megszabadítani az önzéstől, és Ő tud adni igazi békét, boldogságot. Itt az ideje, hogy rátaláljunk újra arra a sziklaalapra, amelyre érdemes építeni!
Ha életünk igazi megoldását keressük, akkor az Istennel való személyes kapcsolat (az Atyával, a Fiúval, valamint a Szentlélekkel való kapcsolat) ápolására törekedjünk! Ezt segítsék az adventi rorate-szentmisék! Így lesz a Karácsony megújult istengyermeki életünknek, az Isten családjába való tartozásunknak igazi ünnepe.