Advent 2. hete, szerda – Iz 40,25-31; Mt 11,28-30
Mire van szükségünk ahhoz, hogy ne fáradjunk bele a szeretet tetteibe?
Életünk sokszor állandó lótás-futás, amely a karácsony közeledtével talán még fokozódik is. Ha egyedül a magunk erejében bízunk, akkor bizony, belefáradhatunk még a szeretet jó cselekedeteibe is. Jól tudjuk, hogy a türelmetlenség a szeretethiány jele. Sokszor mégis úgy érezzük, nincs elég türelmünk még azokhoz sem, akiket pedig a legjobban szeretnénk szeretni.
Ha túl sok a dolgunk, illetve ha a kimerülés határán vagyunk, akkor legkönnyebben az Istennel való kapcsolatunk eszközeit (a napi imádságot, a vasárnapi szentmisét) hanyagoljuk el. Ha nem is hagyjuk el ezeket, de hiányzik az Istennel való igazi együttlét és a Rá való figyelem. Pedig éppen ezek által kaphatnánk új erőre.
A mai olvasmányban Izaiás próféta azt írja, hogy Isten: „erőt ad a fáradtaknak, és gyámolítja a kimerültet… akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el”. Melyikünk ne vágyakozna erre?
A mai evangéliumi részben Jézus a fáradtakat, a kimerülteket, a terhek alatt görnyedőket hívja, azzal az ígérettel, hogy felüdíti őket, hogy édessé, könnyűvé teszi a terheiket. Nem csupán pillanatnyi felfrissülést, illetve rövid pihenőt ígér, hanem állandó erőforrást.
Jézus a szeretetben foglal össze minden parancsot. A szeretettel vállalt feladatok könnyebben teljesíthetőek, valamint azok a kötelékek, amelyeket szeretetből vállalunk, édessé válhatnak. De mindez akkor teljesülhet, ha nem feledkezünk meg arról, amit Jézus az utolsó vacsorán lelkünkre kötött, hogy Nála nélkül semmit sem tehetünk (vö. Jn 15,5). Ehhez kapcsolódik még Pál apostol bátorítása is, hogy: „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk” (Róm 8,26). Jézusnak azt a parancsát pedig végképp nem tudjuk teljesíteni a Szentlélek segítsége nélkül, hogy úgy szeressük egymást, ahogy az Atya szereti Őt, illetve Ő szereti az Atyát, valamint minket is. Mivel Ők is a Szentlélekben szeretik egymást, ezért Nélküle mi sem tudjuk helyesen szeretni sem Istent, sem egymást.
Kérjük Istentől az isteni erények (az igaz hit, a biztos remény és a tökéletes szeretet) ajándékát, hogy ne kényszerűségből hordozzuk terheinket, hanem szeretettel vállaljuk.
Higgyünk Isten szeretetében, amelyet Ő oltott belénk! Kérjük Isten segítségét, hogy a szeretet tetteit ne unjuk meg! Így találjon minket az Ő érkezése, nem csupán karácsonykor, hanem életünk minden napján, és majd életünk végén is!