Január 1. Szűz Máriának, Isten Anyjának ünnepe, valamint 1967. év óta egyben a Béke Világnapja
Szám 6,22-27; Lk 2,16-21
Miben lehet példaképünk Szűz Mária, Isten Anyja?
A mai ószövetségi olvasmányban háromszoros áldás szerepel. Áldottnak azt az embert nevezzük, aki Istent hordozza. Az áldást a három isteni Személytől azért kapjuk, hogy Istennek ne csupán hordozói, hanem továbbadói is legyünk. Akit Isten megáld, az áldássá válhat azok számára, akik között él, ha ezt az áldást magában gondozza, valamint tovább adja. Ott, ahol élünk, Isten rajtunk keresztül akar belépni a világba, a mi közvetítésünkkel is meg akarja áldani azokat, akikkel együtt élünk.
Amikor karácsonykor és újévkor azt kérjük nemzeti imádságunkban, hogy „Isten, áldd meg a magyart”, akkor azt kérjük, hogy a többi nép számára is áldássá lehessünk. Ez akkor valósulhat meg, ha a teremtő Atyaisten gondviselő oltalmát, az emberarcú Fiúisten irgalmas, megbocsátó szeretetét, valamint az üdvösségre segítő Szentlelket közvetítjük kivétel nélkül mindenki számára, aki elfogadja.
A karácsony ünnepe nem pusztán emlékezés Jézus születésére, hanem valóságos születés. Az Úr továbbra is születik minden megkeresztelt emberben. Jézus bennünk történő megszületése egy hosszú folyamat, amely tőlünk időt, valamint türelmet igényel, míg életünk minden területét fokozatosan átjárja.
A mai evangélium újabb bepillantást enged Szűz Mária belső életébe. Lukács elbeszéli, hogy miután a pásztorok megtalálták a jelet, elmondták azt az üzenetet, amelyet az angyaloktól a kis gyermekről kaptak. Mária mindezeket megőrizte, forgatta a szívében. Vele kapcsolatban Lukács később hasonló kifejezést használ, mint a pásztorok jelenete után, hogy anyja mindezeket „megőrizte” szívében (Lk 2,51).
Megőrizni azt jelenti, hogy befogadjuk Isten életét, illetve engedjük azt magunkban egyre jobban kibontakozni. Jézus bennünk való jelenléte nem egyetlen mozzanatos, hősies cselekvés és történés, hanem fokozatos kibontakozás, amely gondos törődést igényel, mint egy kis gyermek.
Ez a fokozatos fejlődés legyen töretlen bennünk! Ahogyan August Betz fogalmaz egyik imájában, mi is kérjük, hogy: „Jézus! Ahogy Máriában éltél és benne testté lettél, úgy élj bennem is most, légy bennem is testté! Te gondolkozz bennem, Te imádkozz bennem, Te szeress bennem, Te szenvedj bennem, Te nézz a szememmel, Te beszélj a számmal, Te cselekedj a kezemmel, Te működj általam…”.
Amikor Isten áldotta békés, boldog újévet kívánunk egymásnak, akkor mi is arra törekedjünk, hogy legyen jelen bennünk, illetve közöttünk egyre személyesebben az Isten, és működjünk együtt Vele! Amikor pedig valakinek azt mondjuk, hogy Isten éltesse, akkor azt óhajtjuk, hogy a Szentlélek tegye egyre élőbbé, személyesebbé a kapcsolatait az Atyával, a Fiúval, valamint velünk is, már itt a földön, majd pedig az örök életben! BÚÉK…!