Évközi 2.vasárnap – 1Sám 3,3-10.19; Jn 1,35-42
Megtaláltuk-e Jézusban a boldog élet forrását?
A mai evangéliumban szereplő két tanítvány (akiknek Keresztelő János bemutatta Jézust), előzőleg az igazság és a tökéletes élet szenvedélyes keresői voltak.
Miután az írástudók szőrszálhasogató magyarázatai nem elégítették ki őket, csatlakoztak a magukat buzgónak tartó zelóták csoportjához. Ők a zsidó nép világuralmát akarták megalapítani, ezért szent háborút hirdettek a megszálló rómaiak ellen. A két tanítvány számára azonban kiábrándító volt a zelóták lázadó forradalmisága. Emiatt aztán Kirbet Kumránban az esszénus szekta tagjai lettek, amelynek vezetője (az igazság tanítója) a tökéletes élet megvalósítását ígérte nekik. 
De az ő tanításukban és az életükben oly sok tökéletlenséget, valamint ellentmondást találtak, hogy átpártoltak tőlük Keresztelő Jánoshoz, aki azt hirdette, hogy már közel van az, aki tanúságot tesz az igazságról.
Ők is tanúi voltak, amikor Jézus felvette a bűnbánók keresztségét. János már akkor mondta, hogy: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit” (Jn 1,29). Aztán amikor Jézus ismét megjelent, Keresztelő János újra rámutatott: „Nézzétek! Az Isten Báránya”(Jn 1,29).
Ismerték Izajás jövendölését a Megváltóról: „…az Úr… az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát. Megkínozták, s ő alázattal elviselte… Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt” (Iz 53,6-7). Láthatták, hogyan áldoztak fel „mindennap, megszakítás nélkül” egy-egy bárányt reggel és este (Kiv 29,38) „a bizonyság sátorának bejáratánál” (Kiv 29, 42).
Amikor a két tanítvány megkérdezte Jézust, hogy hol lakik, Ő a legnagyobb meglepetésükre meghívta őket magához: „Jöjjetek, nézzétek meg”. Ezt követően: „…aznap nála maradtak”.
Jézus bizonyára elmondta nekik, amit majd Pilátus előtt is megvallott, hogy Ő azért jött, hogy tanúságot tegyen az igazságról (vö. Jn 18,37). Benne elérkezett Isten uralma, amelyet azonban nem tűzzel-vassal valósít meg, hanem irgalmas, megbocsátó szeretettel. Mindent a szeretet törvényének egységébe foglalt. Az a tanácsa pedig, hogy „Legyetek… tökéletesek” (Mt 5,48), magába foglalja azt is, hogy: „legyetek irgalmasok” (Lk 6,36)!
Megnyugodva hallgathatták, amit Jézus később is mondott, hogy: „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele” (Mt 5,6). Ez késztette őket a Jézusról való tanúságtételre egész életükben.
Vajon él-e bennünk is az igazság, illetve a tökéletesség utáni lankadatlan vágy? Tudjuk-e, hogy az igazság hogyan egyeztethető össze a szeretettel és az irgalmassággal, amit Jézussal együtt élve lehet életté váltani? Vágyódunk-e személyes kapcsolatra Jézussal?
Minden szentmisében halljuk áldoztatás előtt: „Íme, az Isten báránya! Íme, aki elveszi a világ bűneit”. Vajon mi értjük-e, illetve megdöbbenünk-e ezen? Hallgassuk Őt, utána pedig a személyes élményünk alapján tegyünk tanúságot arról, hogy Ő a mi Megváltónk, valamint a boldog örök életet adó Üdvözítőnk!