Évközi 7. vasárnap 1Sám 26,2-23; 1Kor 15,45-49; Lk 6,27-38
Boldogok maradunk-e akkor is, ha veszteséges a szeretetünk adásának és viszonzásának a könyvelése?
A múlt vasárnapi evangéliumban Jézus azt mondta, hogy boldogok a szegények, az éhezők, a sírók, valamint az üldözöttek. Megtudtuk, hogy azért boldogok, mert az ő jutalmak az Isten.
A mai evangéliumi rész közvetlenül követi Jézus boldogságokról és jajokról szóló szavait, azok közvetlen folytatása. Jézus azt kéri tőlünk, hogy: „Szeressétek ellenségeiteket,
tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket”. Mert mindenféle szeretet boldogságának az alapja az ingyenesség. Ezért szükséges szeretni azokat is, akik nem viszonozzák a szeretetünket. Adjunk anélkül, hogy bármit is várnánk cserébe. „Aki elveszi, ami a tiéd, ne kérd vissza!” Az ellenségszeretet indítóoka, végső értelme, jutalma maga az Isten.
De jól tudjuk, hogy a mi igazi ellenségeink ártó szándékkal nemcsak mindig rosszat akarnak nekünk, hanem az örök üdvösségünktől is meg akarnak fosztani minket. Ennek ellenére miért lehet őket szeretni?
Az ellenségszeretet oka, magyarázata az Isten. Azért szükséges így szeretni, mivel Isten így szeret minket. „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót és adjatok kölcsön semmit vissza nem várva, így nagy lesz a jutalmatok, és a Magasságbeli gyermekei lesztek, mert ő jóságos a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz”. Mivel Isten megbocsátott, valamint felkarolt minket, ezért szükséges nekünk is irgalmas szeretettel megbocsátani. „Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas”.
Mivel az ellenségeskedés mögött maga a sátán áll, ezért ne gondoljuk, hogy az ellenségeskedést meg lehet szüntetni, vagy az ellenséget itt a földön végérvényesen le lehet győzni! Az ellenségeskedést Jézus saját testében a keresztfán szüntette meg, úgy, hogy Ő nem változtatta meg a világot, hanem megváltotta. Mi is úgy arathatunk a sátán fölött győzelmet, ahogyan Jézus. Elszenvedte csapásait, illetve halálával győzte le. Jó tudni, hogy az ellenségszeretetbe bele lehet halni! Legyünk óvatosak! Ha lehetséges, ne vegyüljünk ellenségeink közé!
Aki szeret, az mindig veszít! Nem lehet úgy szeretni, hogy azt reméljük, nyerünk valamit! Ez illúzió. Ha szeretünk, akkor fogadjuk el, hogy földi életünkben mindig lesznek veszteséges, kifizetetlen számláink. Ingyenes szeretetünkért az igazi nyereségünk az lesz, amit ingyenes szeretetből képesek leszünk elveszíteni. Minél többet veszítünk, annál többet nyerünk. Mindazért, amit szeretetből elveszítünk, végül úgy kapjuk vissza, mint Isten ő megismerését, a Róla szerzett megtapasztalást. Ő Maga lesz a jutalmunk már ebben a földi életben. Isten gyerekei leszünk. Ő lehetővé teszi, hogy az ő életét éljük, ami el nem múló élet. Szent Ágoston mondja: „A szeretet jutalma maga a szeretett személy.”