Május 16. Húsvét 4. hete, péntek

Húsvét 4. hete, péntek – Jn 14,1-6

Mi az életünk célja, valamint hogyan érhető el?

Ha értékes életet akarunk élni, akkor szükséges jól megválasztani az életcélunkat, valamint a célunk elérésének módját, vagyis a részcélokat. Aztán ennek megfelelően, ezeket teljesítve szükséges élni.

Az apostoli levelek szerint zarándokok, vándorok vagyunk életünk végső célja felé. De ebben a vándorlásunkban Isten nem hagyott magunkra. Isten Fia azért lett emberré, hogy vándorlásunk társa legyen.

Az elmúlt vasárnap Jézus úgy mutatkozott be, mint jó pásztor, aki életét adta értünk, hogy elvezessen minket abba az egyetlen akolba, ahol Jézus már nem pásztor, hanem a kapu. Ott már a Mennyei Atya a Legfőbb Pásztor, Jézus pedig az Isten Báránya.

A mai evangéliumban Jézus arra kér minket, hogy ne nyugtalankodjunk. Ő megnevezi nyugtalanságunk okát, a hitetlenségünket. Ezért azt kéri tőlünk, hogy higgyünk az Istenben, hogy Ő szerető Atya, higgyünk Benne is, mint jó pásztorban. Higgyünk az örök életben is, vagyis hogy Általa eljutunk az Atyához. Mert Ő tudja, hogy leginkább az életünk alakulása nyugtalanít minket. A mi életünk értelme, valamint célja az örök élet. Higgyünk abban, hogy halálunk után az örök életb eljussunk az örök élet vár ránk!

Csak az a kérdés, hogy azt hogyan nyerhetjük el.

Jézus nem azt mondta, hogy az örök élethez az alázatnak, a szenvedésnek, az önfeláldozó szeretetnek az útja vezet el, hanem hogy Ő Maga az út.

A mi utunk célja pedig az Atya Országa, ahová Jézus előre ment helyet készíteni. Ez nem térben, sem időben létező ország. A cél egy személy, az Atya. Jézus az Atyához megy, ahová minket is magával akar, valamint tud vinni. Tehát az Atyához vezető út is Ő Maga.

Jézus az igazság. Ez nem elméleti ismeret, hanem az a tény, hogy egyedül Jézus tud minket az Atyához vinni. Aki Krisztussal egyesülve él, az az igazság birtokában van. Így már részese Isten életének (az Atya, valamint a Fiú életközösségének). Ezért az illető már az Atyánál van. Jézus mondja, hogy ha elmegy, akkor elküldi a Vigasztalót, aki: meggyőzi a világot… az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok” (Jn 16,8;10).

Ez azonban nem jelenti azt, hogy Jézus ugyanakkor nincs velünk. Mert Jézus azt is mondta magáról, hogy Ő az élet, amely az Atyánál volt, valamint Benne megjelent, köztünk, illetve bennünk van, egyszersmind az Atyánál, az Atyában is van. A Fiú jogán birtokolja, illetve adja tovább nekünk ezt az életet. Ezek szerint Jézus egyesíti magában az utat, valamint az életet. Tehát aki Vele egyesülten éli le földi életét, az már az Atyához vezető úton jár, sőt, már az Atyánál van.

Tehát életünk legértékesebb, legszemélyesebb célja, egyben a végső célunk, valamint az egyedül lehetséges elérési módja a Jézussal való egyre személyesebb kapcsolat kialakítása, az ebben való állandó fejlődés. Így lesz számunkra Jézus „az út, az igazság és az élet”. Így juthatunk el (Általa) a boldog örök életre.