Évközi 5. hét, szerda – Mk 7,14-23
Tudjuk-e, hogy milyen a tiszta szívű ember? Hogyan lehet vigyázni szívünk tisztaságára?
Jézus a mai evangélium szerint azt mondta, hogy: „az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás,… irigység,… kevélység, léhaság… és ez teszi tisztátalanná az embert”. Sajnos, hajlamosak vagyunk arra, hogy a rosszért (még a saját esendőségeinkért is) másokat hibáztassunk vagy a külső körülményeket okoljuk. Nehezen vállaljuk tetteinkért a felelősséget.
Máté evangéliumában Jézus a tiszta szívűeket (a szívükben tisztákat) hirdeti boldogoknak, mert ők „meglátják az Istent” (Mt 5,8). De hogyan lehet szert tenni tiszta szívre, illetve hogyan őrizhetjük meg szívünk tisztaságát?
Jézus tanítása szerint az Isten országa (amely alatt Isten uraságát, Isten uralmát értjük) a szántóföldben elrejtett kincshez hasonlít, amelyet az talál meg, aki szorgalmasan műveli a szántóföldet. Jézus másvalaki földjéről beszél, amelyet aztán a földet művelő ember, miután megtalálta a kincset, mindenét eladva megvásárol magának. Saját lelkünk szántóföldjéről van szó, amelyet Istentől kaptunk művelésre. Az találja meg a kincset (vagyis Istent), aki szorgalmasan műveli saját lelkének szántóföldjét. Szent Ágoston szomorkodott amiatt, hogy milyen sokáig kereste Istent önmagán kívül, de nem találta meg, mert ha Istent a saját szívében kereste volna, akkor hamarabb megtalálta volna.
A szántóföld művelése nem azt jelenti, hogy örökösen csak kapálunk és gyomlálunk. Ez csupán a talaj előkészítése. Ültetni is szükséges! Lelkünk szántóföldjébe az Istentől kapott magokat ültetjük el, azokat gondozzuk.
Az ember nem tudja tisztává tenni önmagát. Isten teremti újjá, Ő teszi tisztává a szívünket. Minden héten, pénteken a reggeli dicséretben az 51. zsoltárban imádkozzuk: „Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet!” (Zsolt 51,12).
Eloi Leclerc ferences pap Egy szegény ember bölcsessége című könyvében írja, hogy a szív tisztaságának az a biztosítéka, hogy a tekintetünket mindig Istenre fordítjuk. Tehát mindig az Istenre figyelünk, továbbá szabad teret adunk Neki, ahol Ő teremthet! Akkor Ő cselekedni kezd. Újjáteremti a világunkat, elsősorban a szívünket: „Annak van tiszta szíve, aki nem szűnik meg imádni az élő és igaz Urat. Akinek az egyetlen törekvése, hogy Isten életére odafigyeljen”.
Vörösmarty Mihály szerint nekünk az a dolgunk a világon, hogy: „tápot adjunk lelki vágyainknak” (Gondolatok a könyvtárban). Tehát tápláljuk, gondozzuk azokat a vágyakat, illetve célokat, amelyeket az Istentől kapunk. Ugyanakkor őrizzük a szívünket, hogy ne telepedjen meg semmilyen gonosz gondolat, vagy vágy a szívünkben!
Így tudjuk biztosítani szívünk tisztaságát. Kérjük ehhez a Szentlélek segítségét!