Évközi 20. hét, kedd – Mt 19,23-30
Értjük-e, hogy mi teszi nehézzé az Isten országába való bejutást?
Hogyan lehet érteni Jézusnak azt a kijelentését, hogy „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia Isten országába.” Ezzel azt akarta mondani, hogy az anyagiakhoz való túlzott ragaszkodás nagy akadálya lehet az Isten országába való bejutásnak.
A magyar nyelvben az ország elnevezés az uraság, ország szótörténeti fejlődésének eredményeként alakult ki. Vagyis Isten országa Isten uraságát, Isten uralmát jelenti az emberek szívében. Ez az ország tehát nem helyet, hanem állapotot jelent. Amikor a Miatyánkban azért imádkozunk, hogy „jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod”, akkor azt kérjük, hogy az ember részéről legyen meg a készség Isten akaratának az elfogadására. Jézus azért mondhatta, hogy benne elérkezett az Isten országa, vagyis Isten uralma, mert Ő egész életében az Atya akaratát kereste, valamint meg is valósította.
Aki be akar lépni Isten országába, az keresi Isten rá vonatkozó akaratát, nyitott annak elfogadására. Miután imádságaiban a Szentlélek vezetése által megismerte Isten rá vonatkozó akaratának mindennapi részleteit, törekszik azok megvalósítására. Ehhez szintén a Szentlélek ad segítséget.
Jézus korában az írástudók meg voltak győződve arról, hogy a vallásos életért a jutalom az anyagi jólét. Jézus ezzel a tévhittel szemben felhívta a figyelmet arra, hogy nem az anyagi jóléttől függ, hogy valaki bejut e az Isten országába vagy sem. Ez attól függ, hogy helyet foglal el nemcsak a fizikai térben, hanem lelki értelemben is a szívünkben. A görcsös birtoklásnak megvannak a veszélyei (az önzés, a szívtelenség, az elbizakodottság, stb). Az anyagiakhoz való túlzott ragaszkodás megakadályoz bennünket abban, hogy tisztán lássunk. Nehezen vagy egyáltalán nem ismerjük fel azokat a lehetőségeket, amelyeket Isten felkínál nekünk.
Ha az anyagiakban bővelkedő ember okos sáfár módjára másokat is segít abból, amit birtokol, akkor megvalósítja Isten akaratát. De ha valaki megmarad szívtelennek, akkor ez azt jelenti, hogy nem a szeretetet, vagyis nem a másokat szolgáló életet választja. Következésképpen nem is léphet be az Isten országába.
Amikor Péter azt kérdezte, hogy mi lesz a jutalmuk azért, mert mindenüket elhagyva követték Jézust, akkor Ő egyedül az örök életet ígérte nekik. Azt ígérte, hogy amikor Ő a dicsőséges trónjára ül, akkor az ő apostolai együtt ülnek majd Vele tizenkét trónon, hogy az igazságosság, valamint a szeretet alapján ítélkezzenek Izrael tizenkét törzse fölött. Ennél nagyobb dicsőséget elképzelni sem lehet.
Aki tehát az Isten országa érdekében nem ragaszkodik görcsösen az anyagi javakhoz, annak számára a Krisztussal való együttlét lesz a jutalom. Lehet-e annál nagyobb jutalom, mint Krisztussal, valamint minden szenttel, sőt szeretteinkkel együtt lenni az örök boldogságban? Ezért valóban ér demes mindent odaadni!