Évközi 23. hét, szombat – Lk 6,43-49
Értjük-e, mit jelent Jézusnak az a kijelentése, hogy: „a szív bőségéből szól a száj”?
Jézus először részletesen elmagyarázta, hogy: „Minden fát gyümölcséről lehet megismerni.” Utána beszélt a szív gyümölcseiről, hogy: „A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő. Hiszen a szív bőségéből szól a száj.”
Márk evangéliumában is megtaláljuk Jézusnak azt a megállapítását, hogy: „belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség,…” (Mk 7,21). A rossz vágyak, indulatok a szívünkben születnek meg, ezekből fakadnak a szavaink, valamint a cselekedeteink.
Nagyon fontos megjegyeznünk, hogy a különböző fák gyümölcseinek a hasonlata után következik a házépítés hasonlata. Ezzel Jézus azt akarja tudatosítani bennünk, hogy életünket soha nem tekinthetjük befejezettnek. Mert az életünk nem olyan, mint egy tökéletességig fejlesztett statikus, megmerevedett építmény, hanem élő, fejlődő valóság.
A házépítés hasonlata szerint az okos, bölcs ember úgy épít házat, hogy számításba veszi a várható veszélyeket, mint a vihar, valamint az árvíz (átvitt értelemben az életünket veszélyeztető tényezőket). Ennek megfelelően választja ki azt a biztos alapot, amelyre építeni lehet. Csupán az a ház áll szilárdan, amelyet szilárd alapra építettek. Az ilyen házat nem dönt le semmilyen szélvész, valamint árvíz.
Petőfi Sándor találóan fogalmazta meg a Távolból című költeményében, hogy: „az embert vágyai vezérlik”. Érdemes megvizsgálnunk, hogy milyen vágyak élnek a szívünkben. Négy alapvető vágy van, amelyeknek teljesülése nélkül az ember nem boldog. A szeretet utáni vágy, az értékelés utáni vágy, a valahová való tartozás vágya, valamint a szabadság utáni vágy. Ezek mellett van azonban az embernek még egy vágya, amely annyira alapvető, hogy nélküle az előző négy vágy kielégítése nem ad tökéletes boldogságot, ez pedig az Isten utáni vágy.
Ha Krisztusra építünk, vagyis ha úgy fejlődünk, hogy Krisztus élete növekedik bennünk, ha Vele együtt működünk, akkor tudunk jó gyümölcsöket teremni, bőséges termést hozni. Ő megmondta: „nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5). A mai evangélium szerint Jézus tanítása csupán akkor válik életünk szilárd alapjává, ha nemcsak hallgatjuk azt, hanem tettekre is váltjuk. Az élet megpróbáltatásait csupán így tudjuk átvészelni.
A Példabeszédek könyve is figyelmeztet, hogy „Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert belőle indul ki az élet!” (Péld 4,23). Minden már ott kezdődik, hogy vigyázunk-e a szívünkre (gondolatainkra, érzelmeinkre, vágyainkra). Milyen gondolatokat. milyen képeket engedünk be fülünkön, illetve a szemünkön keresztül a szívünkbe, hogy ott megtelepedjenek, sőt fejlődjenek?
Jézus tanítását őrizzük a szívünk közepében, valamint éljünk szerinte!