Évközi 25. vasárnap – Ám 8,4-7; 1Tim 2,1-8; Lk 16,1-13
Hogyan igyekszünk jóvátenni hűtlenségünket?
Életünket Istentől kaptuk ajándékba, vele együtt képességeinket, lehetőségeinket. Mindezt azért kaptuk, hogy gondoskodjunk azokról, akiket Ő általunk akar szeretni.
A mai evangélium hűtlen intézője szereptévesztésben élt. Eltékozolta ura vagyonát. Úgy bánt a javakkal, mint a sajátjával, még akkor is, amikor már tudta, hogy számadással tartozik ura vagyonáról. Jézus hűtlennek nevezi őt, de egy valamiben mégis példaképül állítja elénk a találékonysága matt.
A hűtlen intéző egyetlen gondja, hogy jövőjét biztosítsa. Amikor ura számadásra szólította, fontolgatni kezdett. Még kezében van a lehetőség. Most még intéző, még gazdálkodhat a rábízott vagyonnal. Adakozik abból, ami fölött még rendelkezhet. Nem habozik. A sürgető idő gyors cselekvést követel.
Jézus megdicséri találékonyságáért, valamint elszánt merészségét, ahogyan a jelent kihasználja jövőjének biztosítása érdekében. Emiatt mondja Jézus, hogy „Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál”. Céltudatosabbak, határozottabbak, elszántabbak érdekeik érvényesítésében.
A céltudatos cselekvésmódjukban szükséges követni őket! Hasonló odaadással és kitartással szükséges az okosságunkat latba vetni üdvösségünk biztosításáért. A jövőnket addig tudjuk biztosítani, amíg rendelkezünk a földi javakkal. Jézus arra biztat minket, hogy: „Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba”.
Annak érdekében, hogy az intéző barátokra leljen, akik révén majd otthonra talál, az urától kapott vagyont felhasználva elengedi ura adósainak a tartozását, vagyis enyhít azokon a terheken, amelyek ezeket az embereket nyomja.
Az atya házának ajtaja ránk van bízva, arra a jóságra, amelyet egymásnak adni tudunk, elsősorban azzal, hogy segítünk egymásnak könnyíteni a sok terhen, amelyet mindannyian cipelünk. A megbocsátás a tehertétel elengedése. Nekünk is hasonlóképpen szükséges cselekednünk. Jézus biztat minket: „bocsássátok meg, ha valami sérelmetek van valaki ellen, hogy a ti Atyátok is, aki a mennyekben van, megbocsássa nektek vétkeiteket.” Ez a feltétele annak, hogy otthonra találjunk az Atya házában. „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” (Tamási Áron). Az a célunk, hogy ne csupán ebben a világban legyünk otthon, hanem az örök boldogságban is.