Évközi 4. hét, szerda – Mk 6,1-6
Mi az alapja a hitünknek? Miért hiszünk?
A názáreti zsinagógában Jézus programbeszédét olyan emberek hallgatták, akik látták Őt gyermeknek, kamasznak, ifjúnak, valamint csöndes, minden feltűnés nélkül dolgozó meglett férfiembernek. Ismerték azt az emberi környezetet is, amelyben felnőtt, a rokoni, baráti hátterét.
Miután néhány hónap elteltével nyilvánosan fellépett, csodálkozást, döbbenetet váltott ki a tanítása. „Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott”. Az elmúlt három évtized évek során gyűjtött Jézussal kapcsolatos ismereteik, valamint az ezek nyomán kialakult előítéleteik megakadályozták őket abban, hogy higgyenek a számukra ismeretlennek tűnő Jézusban. Ő nem használt semmiféle csodás eszközt a meggyőzésükre. Úgy gondolta, hogy tanítása alapján minden jóakaratú ember felismerheti Benne, hogy Őt Isten küldte.
Minket is korlátozhatnak a Jézusról szerzett eddigi ismereteink. Azt gondolhatjuk, hogy mi már jól ismerjük Őt, illetve az ő tanítását. Azonban érdemes tudnunk, hogy nem lehet Őt teljesen megismerni. Isten mindig új arcban mutatkozik meg számunkra. Ráadásul életünk folyamán mi is mindig változunk. Ezért minden nap újra szükséges megismernünk Őt, valamint az ő ismeretében, illetve az ő szeretetében állandóan szükséges fejlődnünk. Ezen felül nem elég csupán rácsodálkozni a Róla megszerzett ismereteinkre. Ezeket úgy szükséges elfogadnunk, mint erkölcsi szabályokat, hogy ezek szerint éljünk!
A hitetlenség nem csupán közömbösség vagy érdektelenség, hanem Isten szándékos elutasítása. A hit pedig az ember tudatos, valamint szabad döntése, akarati állásfoglalás, Isten szeretetének elfogadása. Ennek a hitnek pedig nem elég egyszer megszületnie.
Érdemes tudnunk, hogy miért hiszünk. Gyermekkoromtól kezdve gyakran mondom azt az imát, hogy: „Istenem, hiszek Tebenned, mert örökké igazmondó vagy! Istenem, remélek Tebenned, mert végtelenül hű és irgalmas vagy! Istenem, mindennél jobban szeretlek Téged, mert végtelenül jó és szeretetre méltó vagy”. Vagyis azért hiszük, remélünk Istenben, azért szeretjük Őt, mert Benne sohasem csalódunk
Fontos az igazság keresése. Higgyünk abban, hogy Jézus megmutatja nekünk az üdvösség útját! Ő mondta, hogy az Igazság Lelke „meggyőzi a világot a bűnről,… amiért nem hittek bennem” (Jn 16,8-9).
Tudjuk, hogy Jézus csodálatos gyógyításainak alapja a hit. A mai evangéliumban Márk azt írja, hogy a názáretiek hitetlensége miatt nem tehetett közöttük csodát. Maga Jézus is csodálkozott hitetlenségükön.
Higgyünk, valamint reméljünk Istenben, az ő szeretetében! Hittel kövessük Jézus tanítását, fogadjuk el esendőségünket, valamint az ő tanítását követve, az ő segítségével igyekezzünk eljutni az üdvösségre!