Évközi 5. vasárnap – Iz 58,7-10; 1Kor 2,1-5; Mt 5,13-16
Hogyan lehetünk a föld sója, valamint a világ világossága?
Jézus a mai evangéliumban az apostolainak mondja, de a Szentírás egyéb helyei, köztük Pál apostol levelei is igazolják, hogy ez a megtisztelő feladat mindnyájunknak szól (vö. 1Tessz 5,5; Ef 5,8): „Ti vagytok a föld sója” illetve „Ti vagytok a világ világossága”.
Jézus előzőleg magáról mondta, hogy: „Én vagyok a világ világossága” (Jn 8,12). Aztán hozzátette, hogy: „Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága”. Ebből következik, hogy mi csupán akkor lehetünk világosság, ha Krisztushoz kapcsolódunk (mint az elektromos izzó, amely az energiaforrástól kapja világító erejét). Nem áraszthat világosságot az, aki nincs összeköttetésben a világ világosságával, Krisztussal.
Ugyanígy, a só hasonlata ránk is vonatkozik. A só egyrészt az étel ízesítésére szolgál, másrészt tartósítószer is, megakadályozza az étel megromlását. A só nem hivalkodó fűszer. Az elsózott étel ehetetlen. Só nélkül viszont az ételek íztelenek. A keresztény ember hivatása is hasonló. A só szerepünket akkor tölthetjük be, ha nem a saját hasznunkat, illetve dicsőségünket keressük, hanem Istenre figyelve, áldozatos szeretettel, önzetlenül tesszük a jót.
A világosság sem öncélú. Nem a saját dicsőségét keresi, hanem azért világít, hogy másokat is az Atya felé vezessen. Ahogyan Jézus mondja: „Úgy világítson a ti világosságtok, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat”.
Jézus a só megromlásának a veszélyére is felhívta a figyelmet! A bűnös embernél is veszélyesebb a megromlott keresztény, aki nem tartósít, hanem mérgez (mindent, illetve mindenkit tönkretesz, amivel, vagy akivel kapcsolatba kerül). Általános tapasztalat, hogy az önzés ront el mindent! Ez a világban a legalattomosabb, legkártékonyabb méreg, amely mindent tönkretehet, megbéníthat. Ebből következik az önző ember megérdemelt sorsa is, amit Jézus meg is jövendölt: „eltapossák az emberek”.
A keresztény élet azt jelenti, hogy Krisztus él bennünk. Ahol Ő jelen van, ott az élet áldozatos szeretetből fakadó szolgálattá válik. Azt a küldetést kaptuk, hogy az emberi élet minőségét, ízét-zamatát adjuk a világnak. Az önzetlen, áldozatos szeretet cselekedetei teszik jó ízűvé az életünket.
Jézus nem csupán szavaival hirdette az Isten országát, hanem életével, tetteivel is tanúskodott róla. Amikor a föld sójának, valamint a világ világosságának nevezi a követőit, akkor azt a küldetést bízza rájuk, hogy ők is a jótetteinkkel képviseljék a világban az Atya jóságát, amit földi életében először Ő képviselt. Akkor lehetünk só, továbbá világosság a környezetünk számára, ha Isten van jelen bennünk.