Március 1. Nagyböjt 2. hete, péntek

Nagyböjt 2. hete, péntek – Ter 37,3-28; Mt 21,33-43,45-46

Küzdünk-e az irigység ellen?

Könnyen megfeledkezünk arról, hogy a világ nem a mi magántulajdonunk. A tulajdonos Isten, mi pedig bérlők vagyunk, ezért munkánk gyümölcséről számadással tartozunk.

Az ószövetségi zsidó néptől Jahve főleg három gyümölcsöt kért (az egyetlen Istenbe vetett hitet, a mindenki felé megnyilvánuló irgalmas szeretetet, valamint a Messiás fogadására való felkészülést). Amikor azonban eljött a Messiás Jézus személyében, sorsa a meghurcoltatás, végül pedig a vértanúság lett.

A nép vezetői gyűlölték Jézust, mert szívből jövő vallásosságot kívánt. Azt hirdette, hogy az üdvösség nem a származástól függ, hanem az Istenbe vetett hittől, valamint a hitből fakadó tettekből. De főleg a nép fölötti hatalmukat féltették Tőle. Pilátus tudta, hogy Jézust az ellenfelei irigységből adták a kezére (vö. Mt 27,18 és Mk 15,10).

A gőg (a kevélység) mellett a legalattomosabb kísértés a látásunkat elhomályosító, ítélőképességünket összezavaró, szándékainkat megmérgező irigység, amely ellenségeskedés, illetve féltékenykedés forrásává válhat. Felkelheti az emberben a gyűlölet érzését az iránt, akit irigyel, vagy akire féltékeny. Következésképpen az illető kész róla rosszat mondani, őt befeketíteni, megrágalmazni, neki rosszat tenni.

Az irigységnek az a hatása is megvan, hogy egyenetlenkedést, viszálykodást idéz elő nemcsak az idegenek között, hanem a családtagok, a rokonok között is (mint például az egyiptomi József testvérei között), aminek aztán nagyon könnyen ellenségeskedés lesz a vége.

József története lehetne az emberi gyarlóság jellemzése is, hiszen arra mutat rá, hogy a féltékenység, az önzés, a gyűlölet, illetve az erőszak még az édestestvérek közé is beférkőzhet. A Biblia Isten gondviselésének titokzatos útját rajzolta meg vele. Isten azt is jóvá tudja tenni, amit az ember elrontott. A meghurcolt igaz mellett van, türelmet, bölcsességet ad neki, valamint a görbe utat is egyenessé teszi.

Jézus példabeszédének utolsó mondata számunkra is nagy figyelmeztetés: „Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét”.

Isten tőlünk is hasonló gyümölcsöket vár el, mint az ószövetségi zsidó néptől (élő, személyes kapcsolatot a három személyű egy Istennel, Jézus elfogadását, illetve követését, valamint a szeretet új parancsának teljesítését). Az irigység mérgének a leghatásosabb ellenszere annak a tudata, hogy az elképzelhető legnagyobb örökség birtokosai lehetünk (az Isten lehet a miénk). De csak akkor, ha mindent, amit Istentől kapunk, az önfeláldozó szeretet oltárára teszünk, vagyis tovább adunk azoknak, akiknek az Isten adni akarja.