Nagyböjt 5. vasárnapja (fekete vasárnap) – Jn 11,1-45
Mit jelent az, hogy Jézus az élet, valamint a halál ura?
Jézussal együtt nem csupán a Húsvétra készülünk… Jézus a mi saját halálunk fogadására is felkészít minket.
A mai evangélium szerint amikor Lázár betegségének híre eljutott Jézushoz, Ő tudta, hogy Lázár már halott. De nem indult el azonnal, hanem várt még két napig. Azért tette ezt, hogy amikor kinyittatja Lázár sírját, már senki se tudja kétségbe vonni, hogy Lázár meghalt. Betániában azzal fogadták Őt, hogy a barátja már negyednapja halott. Így Lázár feltámasztása a tanítványok hitét is jobban megerősítette, mintha a beteg Lázárt gyógyította volna meg. Mindenki megtapasztalhatta Isten hatalmát, amely a halott Lázár életre keltésében mutatkozott meg. Jézus ezzel akarta igazolni, hogy Ő az élet, valamint a halál felett is úr. A halál ugyanis egyedül az élet urának engedelmeskedik. Ezért Jézus vissza tudja hozni a földi életbe azt is, aki már átment a halál kapuján.
A csoda véghezvitele előtt Jézus két nagyon fontos kijelentést tett: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki… hisz énbennem, az nem hal meg örökre.”
Nem csupán Jézus szavai, hanem az ő szavait hitelesítő saját feltámadása is a garancia arra, hogy földi halálunkkal nem szűnik meg az életünk, hanem folytatódik az örök életben. Együtt maradunk Jézussal, valamint a Benne meghalt szeretteinkkel. Jézus teremtő szava nem csupán létbe hívó, hanem létezésünket is átváltoztató, örök életbe emelő szó. Megkeresztelkedésünk óta már az örök isteni élet csíráját hordozzuk a testünkben.
Amikor az örök Ige belépett a teremtett világba, nem angyallá lett, mert az nem tud meghalni, hanem halandó emberré, hogy meg tudjon halni értünk. Ezért az Atya annak ellenére, hogy a Fiú imádkozott azért, hogy ha lehet, elkerülje a halált, nem kímélte meg saját, mélyen szeretett Fiát az elhagyatottságnak ettől a végletes élményétől. Azonban ahogyan Jézus nem hagyta Lázárt a sírban, úgy az Atya sem hagyta el a Fiút, hanem olyan életre támasztotta fel, amely soha többé nem fogyatkozik meg.
Csak az a szeretet-kapcsolat, amely az Atya, valamint a Fiú között van, olyan erős, annyira biztos, hogy még a halál sem töri meg.
Jézus nem ragadja ki a Benne hívőket a halál karmaiból, de azt sem engedi, hogy a halál bárkit is kitépjen az ő kezéből. Ha földi életünkben hiszünk Jézus szeretetében, akkor Ő a halálunk után is a társunk marad. Ezzel a hittel szükséges fogadnunk a halált, amelyet senki nem kerülhet el. Jézus ígérete alapján csupán a halál kapuján léphetünk be a boldog örök életbe.
Hozzátartozóink halálának hittel való elfogadása segítsen bennünket abban, hogy Krisztus halálának, illetve feltámadásának ünnepére jól fel tudjunk készülni! Ugyanakkor Jézus felkészít minket a mi saját halálunk hittel történő elfogadására, valamint alakítja a szeretteink haláláról való gondolatainkat is. Ők már a boldog örök élet kapujának másik oldalán ünnepelnek velünk.