Nagyböjt 3. vasárnapja – Kiv 20,1-17; Jn 2,13-25
Igyekszünk-e a nagyböjt folyamán megújítani az Istennel, illetve az egymással való kapcsolatainkat?
A mai vasárnapon a lelkiismeret-vizsgálathoz szeretnénk segítséget nyújtani. Az a célunk, hogy megújítsuk a kapcsolatunkat Istennel, illetve egymással. Ehhez arra van szükségünk, hogy tisztában legyünk önmagunkkal.
Assisi Szent Klára azt ajánlja, hogy mint tükörben, Jézusban szemléljük magunkat, mert ott találjuk meg kik vagyunk. Ferenc sorrendje is ez: „Ki vagy Te, Uram – és ki vagyok én”. Hozzá mérve, a Vele való kapcsolatunkban ismerjük meg magunkat igazán. Akkor is igaz ez, amikor Jézus a viszonyítási alapnak a mennyei Atyát ajánlja, hiszen Ő Maga mondja, hogy Ő, illetve az Atya ugyanaz (vö. Jn 14,10-11): „Legyetek… tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5,48), valamint „Legyetek… irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36).
Főleg az irgalmas szeretetben utánozhatjuk Jézust, illetve a mennyei Atyát. Ezért mulasztást követünk el gondolattal, szóval, cselekedettel, ha a szeretetben való fejlődésünkön nem dolgozunk. Ugyanakkor okos szeretetre van szükség, a szeretet táguló köreinek (hierarchiájának) a betartásával. Első a férj-feleség kapcsolat, azután következnek a gyermekek, majd a tágabb család, a baráti kapcsolatok, a munkahely, a rászorulók, a távolabb élő szegények, stb.
A Húsvétra való felkészülésben a jeruzsálemi templom megtisztításáról szóló történet segít minket.
Az Újszövetségben maga Jézus lett a templom, Vele együtt pedig az ő Titokzatos Testének, az Egyháznak a tagjai is templommá válnak. A mi testünk Isten személyes jelenlétének, valamint a másokkal való találkozás színhelyévé lehet. Pál apostol két korintusiaknak írt levelében is ír arról, hogy „Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek” (1Kor 3,16), „Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az” (1Kor 3,17).
Ezt az élő sejtekből épült templomot is szükséges állandóan megújítani. Húsvét ünnepére Jézussal együttműködve szükséges megtisztítanunk testünk és lelkünk templomát. Nemcsak bizonyos törvények, illetve gyakorlatok megtartása a fontos, hanem a Jézus Krisztussal, a mennyei Atyával, valamint az egymással való kapcsolataink megújítása is.
Ahogyan Jézus kitakaríttatta a jeruzsálemi templomot, időnként nekünk is szükséges rendbe tennünk saját testünk-lelkünk, illetve közösségünk templomát, hogy minden a helyére kerüljön. Ezt tesszük minden nagyböjtben. Kidobjuk felesleges kacatjainkat, megszabadulunk helytelen vágyainktól, mindentől, ami nem illik egy templomba. Akkor vagyunk az Isten temploma, ha a Krisztustól tanult egymás iránti áldozatos szeretettel az örök üdvösségünkért fáradozunk.