Nagyböjt 3. hete, péntek – Mk 12, 28b-34
Van-e kialakult értékrendünk?
Következetesek vagyunk-e hozzá?
A Jézus-korabeli vallásos zsidókban fölmerült az igény, hogy a 613 törvény alapján helyes értékrendet állítsanak fel.
A híres Hillél rabbi azt mondta egyik tanítványának, aki csak annyi ideig volt hajlandó tanulni, ameddig fél lábon tudott állni, hogy: „Amit nem szeretnél magadnak, azt ne tedd embertársadnak. Ez az egész Törvény, a többi csak magyarázat”. Mi ezt vasszabálynak hívjuk.
A mai evangéliumban Jézus az írástudó kérdésére azt válaszolta, hogy az üdvösség útjára vezető összes parancsot a főparancs foglalja magában: „Szeresd Uradat, Istenedet …, és … szeresd felebarátodat”.
A szív, a lélek, az elme, valamint az erő hozzátétele nem az ember személyének különféle képességeire akar utalni, hanem azt akarja mondani, hogy az embernek minden lehetőségével szükséges szeretnie Istent. Ha ezt megteszi, akkor szeretni fogja embertársát is.
Jézus, valamint az apostolok tanítása szerint Isten szeretete abban áll, hogy megtartjuk az ő parancsait, a felebaráti szeretet pedig az ő szeretetén nyugszik. Tehát szükséges helyreállítani a helyes értékrendet, mely szerint az Isten szeretetével kapcsolatos törvény áll az első helyen, ezután következik az embertárs iránti szeretet törvénye.
A főparancsról érdemes tudni, hogy sohasem lehet tökéletesen teljesíteni. Sohasem mondhatjuk, hogy ennél jobban már nem lehet szeretni.
Vigyázzunk arra, hogy mindig úton legyünk a mennyek Országa felé! De a közelébe se jutunk az Isten Országának, ha tévesen azt gondoljuk, hogy a magunk erejéből sikerül akár a főparancsot is teljesíteni. Pedig a főparancs ószövetségi törvény. Aki ezt maradéktalanul tudja teljesíti, az még csak egy jó zsidó. Ehhez jön még a szeretet új parancsa, amely Jézus megfogalmazásában új mércét állít elénk: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást” (Jn 13,34). Nem csupán a nagyböjtben, hanem egész életünkben is ennek az új parancsnak a teljesítésére szükséges törekednünk.
Mindennek tudatában kérjünk Istentől erőt, türelmet, valamint állhatatosságot, hogy szentgyónásainkra készülve nemcsak Jézus új parancsát, hanem Pál apostol szeretet-himnuszát is magunk elé tartsuk, mint tükröt, mely szerint a szeretet türelmes, jóságos (= mindenkinek jót akar), nem féltékeny, nem kérkedik (= nem dicsekszik), nem fuvalkodik fel (=nem gőgös, nem öntelt), nem tapintatlan, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem feltételezi a rosszat, együtt örül az igazsággal, mindent eltűr, mindent elhisz (amit Isten mond), mindent remél (amit Isten ígér), mindent elvisel, nem szűnik meg sohasem, stb. (vö. 1Kor 13,4-8).
Ha a Szentlélek segítségével mindezekre törekszünk, akkor egyre közelebb kerülünk Isten Országához, halálunk után pedig végleg beléphetünk oda.