Nagyböjt 4. hete, kedd – Ez 47,1-12; Jn 5,1-16
Akarunk-e üdvözülni?
A mai evangéliumban szereplő 38 éve beteg ember bizonyára sokat háboroghatott lelkében az emberek részvétlensége miatt. Hangosan is sokszor megfogalmazhatta, hogy Betezdában (melynek a neve azt jelenti, hogy az irgalom háza) nincs jelen az irgalmasság. Tele lehetett a szíve elkeseredettséggel, hiszen 4 évtized alatt sok gyógyulást láthatott már, amelyek másokkal történtek. Ő pedig minden nap hiába várta, hogy valaki majd a segítségére siet, de senki nem könyörült meg rajta. Ennek elmulasztását azonban nagy valószínűséggel a környezetére zúdított szitok-áradatnak is köszönhette.
Jézus is megbizonyosodhatott róla, hogy ez az ember nagyon is méltatlan a gyógyulásra. Hiszen az ő részvéttel teli, segítőkész kérdésére, hogy: „Akarsz-e meggyógyulni?”, nem igenlően válaszolt, hanem Őrá is panasz-áradatot zúdított az emberek részvétlensége miatt.
Jézus megtehette volna, hogy mozgásba hozza a vizet, aztán leviszi a beteget. De Ő inkább csodát tett, ennek feltételeként pedig Jézus nem kért még hitet sem. Ilyen szempontból ugyanis ez az ember nagy valószínűséggel reménytelen eset volt. Mert ennek az embernek nem egyszerűen a teste betegedett meg, hanem a lelke is. Beteg lelkiállapotából adódóan meggyógyítása után nem mondott még egy köszönő szót sem. Az sem érdekelte, hogy ki gyógyította meg, hanem csak miután mások érdeklődtek utána, ő pedig nem tudta megmondani. Aztán amikor megtudta, hogy ki volt az, aki meggyógyította, elárulta Jézust ellenségeinek, amivel Neki okozott bajt.
Vajon nem viselkedünk-e sokszor mi is hasonlóképpen? Nem vádolunk-e esetleg másokat közömbösséggel? Kérjük-e, illetve engedjük-e, hogy Jézus meggyógyítson minket? Kihasználjuk-e a lehetőségeket, amikor Ő közeledik felénk? Nem keresünk-e helyette kifogásokat? Vajon az örök életet tartjuk-e a legfontosabbnak? Megteszünk-e minden tőlünk telhetőt az örök élet elnyerésének érdekében? Hiszünk-e abban, hogy a gondviselő Isten minden bajunkról tud, gondja van ránk, akar, és képes is segíteni rajtunk?
Jézus tőlünk azt kérdezi meg, hogy akarunk-e üdvözülni. Egyáltalán értékeljük-e, rádöbbenünk-e, hogy életünknek milyen célja és értelme van? Eltölt-e minket az öröm, a hála, amikor megtapasztaljuk Jézus gyógyító jelenlétét? Készek vagyunk-e vállalni keresztjeinket Krisztussal együtt, az örök élet reményében?
Jézus nekünk is felajánlja, hogy új életet kezdjünk. Fogadjuk el az ő ajánlatát! Engedjük, hogy meggyógyítson minket, hogy a bűnbánat méltó gyümölcseit teremhessük!