Alsóváros középkori könyvtára
„Ahogy elindulunk a könyvtár helyisége felé, már a folyosón minden pillanatban elénk tűnik valami, hogy már előre elárulja az itt levő könyvek szellemét. Helyenként a mennyezet késői gót kiképzése, máshol egy barok óra s a fiatal páter, aki Szent Bonaventurát fordítja most s modern grafikát hallgat az egyetemen, egy másik, aki Párisról, Louvainről beszél s lelkesen tájékoztat arról a gyönyörű filológiai munkáról, melyet a rend nagy íróinak korszerű kiadásával végez. A szegedi barátok ma is komolyan érdeklődnek a könyvek iránt és ami jóval több, értenek is hozzá.”1 Ezekkel a gondolatokkal kezdi 1935. novemberében A szegedi ferencesek könyvtára címmel megjelent cikkét Baróti Dezső. Ha Alsóváros 20. századi mindennapjairól szólunk, mindenképpen be kell mutatnunk Szeged legősibb könyvtári gyűjteményét, az 1951-ig működő szegedi ferences rendi könyvtárat.
A 20. század első évtizedeiben többek között Iványi Béla, Baróti Dezső, Radó Polikárp, P. Kaizer Nándor, a könyvtár megszűnését követően pedig Bálint Sándor és Kulcsár Péter végzett részletes kutatómunkát és irodalom-, valamint kultúrtörténeti szempontból mutatták be Szent Ferenc szegedi testvéreinek kolostori könyvtárát. Az ő munkájukat folytatva, az 1990-es években végzett hiánypótló kutatást és publikálást Varga András. Sorozatunk jelen fejezetében mindenekelőtt az ő kutatásukra és munkájukra, valamint a Historia Domus vonatkozó feljegyzéseire támaszkodva szeretnénk megemlékezni az ősi ferences könyvtárról, mely több évszázados történetével vitathatatlanul hozzájárult Alsóváros és Szeged kulturális életéhez. Bálint Sándor megjegyzi, hogy mindamellett, hogy a ferences könyvtár „Szeged városának is egyik legrégibb, évszázadokon át ható közművelődési intézménye volt” hazánk azon kevés könyvtára közé sorolható, melynek folytonossága a középkori alapítás óta a 20. század közepéig nem szakadt meg.3
Historia Domus a 18. századból (Forrás: Magyar Ferences Levéltár)
Alsóváros kolostori könyvtárának szerepe
A könyvtár fontosságát és gyűjteményének kiemelkedő gazdagságát mindenekelőtt a Dubecz József ferences szerzetes által 1846-ban összeállított katalógus alapján tudjuk a leghitelesebb módon alátámasztani. Varga András kutatómunkájának eredményeként 1998-ban nyomtatásban is megjelenhetett az említett katalógus, melynek elemzéséhez szem előtt kell tartanunk azt a szerzetesrendi sajátosságot, melyet Varga András is megtesz, mégpedig, hogy a szegedi kolostor könyvtárának állománya az évszázadok során folyamatosan változott. Az egyes kötetek a történelmi időszakok kihívásainak fényében más-más kolostorok gyűjteményébe kerülhettek áthelyezésre. Ez a szempont olykor jelentette a szegedi kolostor gyűjteményének gazdagodását is, olykor viszont talán a legértékesebb kötetek kerültek más házak gondozásába.4
A könyvtár alapításának idejéről írásos feljegyzések hiányában a mai kutatások alapján sajnos pontos adattal nem tudunk szolgálni. A várostörténeti monográfiák megjegyzései és a könyvtár állományának figyelembevételével feltehetően a kolostor alapításával egy időben, még a 15. században születhetett meg a szegedi ferences testvérek ősi könyvtára.5
A könyvtár helyi és hazai jelentőségét a könyvtárban őrzött kódexek és ősnyomtatványok mellett elsődlegesen talán az adhatja, hogy az állomány számos példánya magyar nyelvű kézírásos lapszéli bejegyzést tartalmaz. Kulcsár Péter is megjegyzi, hogy a koldulórendi barátok megjelenésükkel „felpezsdítették a város szellemi életét. Velük indult az anyanyelvű prédikáció, ezzel az anyanyelvű irodalom”6. Az obszerváns irányzathoz tartozó ferences szerzetesek apostoli tevékenységét a rendalapító iránymutatásai alapján abban kereshetjük, hogy a szerzetesek a városi közösséggel együtt élve, együtt dolgozva, mindig az adott hely szükségeit és igényeit figyelembe véve éltek. Ennek a szemléletnek alapján érthetővé válik, hogy már a 15. században fontos szerepet játszott az anyanyelv használata a liturgikus életben, az énekekben és prédikációkban. Habár Alsóváros ferences kolostora 1433-ban még nem állt, amikor a Burgund lovag Bertrandon de la Brocquiére átutazik városunkon, mégis meg kell jegyeznünk, hogy már ekkor anyanyelvi kiegészítéseket használtak a liturgiában. Ezt maga Brocquiére is megemlíti, mikor is részt vesz egy ferences rendi templomban tartott szentmisén.
A ferencz-rendieknek a városban szép templomjok van, hol istentiszteletet hallgattam, mely egy kicsit magyaros volt.7
A ferences szerzetesek liturgikus tevékenysége
Talán a burgund lovag megjegyzését, de mindenképpen, az anyanyelvnek a használatát támasztja alá Radó Polikárp kutatása is, aki a 16. század első feléből származó bejegyzést emeli ki, egy az alsóvárosi kolostorban használt misekönyvből. A misekönyv bejegyzése az idézett rész magyar nyelven történő éneklését írja elő.
A szegedi ferencesek templomában használt misekönyvbe is írtak az éneklésre vonatkozó megjegyzéseket a XVI. század első felében. Ezek rendkívül jelentősek, mert bármennyire szokatlan valami, mégis tényként bizonyítják, hogy a ferencesek templomában magyar nyelvű liturgikus ének is volt. Ádvent második vasárnapjának introitusa mellé ezt találjuk bejegyezve; pontosan az introitus antifónájának szövege mellé: <<Ungaricum>>. Rögtön utána az introitus psalmusa mellett újra odaírta: <<Ungaricum>>.8
A liturgikus használatban lévő gyűjteményekből érdemes kiemelnünk a fent említett misekönyv mellett az úgynevezett Guilerin-kódexet. Egy kisméretű, 1492-es szentbeszédeket tartalmazó ősnyomtatvány került összefűzésre egy hasonló méretű papírkódexel. Legnagyobb jelentősége abban keresendő, hogy a ferences szerzetesek lelkipásztori munkájának elsődleges bizonyítékaként szolgál, melyet magyar nyelven végeztek. Radó Polikárp 1942 októberében és 1943 januárjában tanulmányozta a kódexet.9 A papírkódex 48 levél terjedelmű, tartalma a lelkipásztori munka során felmerülő kérdéseknek, annak eredményessége szempontjából fontosnak tartott megjegyzések feljegyzése. Többek között a gyónással kapcsolatos szempontok is megtalálhatóak benne. A könyv szerzetesi használatát és a bejegyzések szintén szerzetesektől való voltát Radó Polikárp a 16. levél szövegében fedezi fel, a következő bejegyzés alapján.
„Urunk christus ijesusban thijzthelende atthijaim…”10 – A megjegyzésben olvasható „tisztelendő atyáim” felszólítás támasztja alá a szerzetesi szerzőséget, ugyanakkor némi magyarázatra is szorul. Radó Polikárp megjegyzi, hogy a szerzetesi közösség tagjai a „frater” elnevezés szerint „testvérként” szólítandók, melynek a hasonló korú kódexek latin feljegyzései meg is felelnek. A jelen részben olvasható „atyáim” a latin „patres”-nek feleltethető meg. Radó Polikárp kutatása alapján bizonyosnak tűnik, hogy az említett rész a ferences rend Salvatoriánus Rendtartományának egyik káptalani gyűlésekor használt részt jelöli.
Ebből világosan, hogy a három évenkint egybegyűlő káptalanon mondott beszéddel van dolgunk… A káptalanon résztvevő elüljárók az „atya” címet viselik.11
Szintén a liturgiát szolgálta a római zsolozsmánykönyv magyar szentekkel való kiegészítését tartalmazó szeged-alsóvárosi kódex12. A kódex leírását P. Kaiser Nándor közölte 1926. januárjában a Szegedi Havi Boldogasszony folyóiratban. A leírás szerint a kódex a 15. század derekán születhetett a gyulai ferences rendház Pál nevű szerzetese által, aki a gyulai plébános és nagyváradi kanonok, Imre számára másolta le a szentek olvasmányait a római zsolozsmáskönyv alapján. Sajátossága, hogy a magyar szentek is szerepelnek benne kiegészítésként. A kisméretű könyv a plébános halála után a gyulai kolostor tulajdonát képezte, melyet a török elől menekülő szerzetesek a szegedi kolostorba menekítettek át.
Habár jelen összefoglalónak nem célja az egykori könyvtár állományának teljes bemutatása, valamint az egyes, talán legfontosabb ősnyomtatványok, kódexek teljes körű elemzése sem, a ferences testvérek szegedi lelkipásztori munkájának kiemelése mellett a könyvtár egykori állományával alátámasztható, hogy Szent Ferences testvérei a lelkipásztori szolgálat és liturgia mellett milyen más jellegű feladatok ellátásában voltak az Alsóvárosiak szolgálatára.
Szerzetesek a Gyöngyösi Ferences Könyvtárban
Az orvoslás feladata
A szerzetesi közösség nem csupán a liturgia, a prédikáció és énekek magyar nyelvű meghonosításában harcoltak ki érdemeket, hanem az orvoslás terén is elmaradhatatlan dicsőségre tettek szert. Könyvtáruk orvosi könyvei is felfedezhetőek voltak, melyeknek a fent említett 16. századi misekönyv bejegyzéséhez hasonlóan szintén fennmaradtak lapszéli jegyzetei. Ezek közül minden bizonnyal a legértékesebb és legtöbbet használt két munka Fuchsius Leonhardus „Commentarius de stirpium historia” című munkája, valamint Bartholomeus Anglicus „De proprietatibus rerum”13 kezdetű enciklpédikus műve. Míg Fuchsius Leonhardus 1542-ben kiadott munkájának szegedi bejegyzéseit Iványi Béla „Régi magyar növénynevek” című munkájában közli, addig Bartholomeus Anglicus 1483-as megjelenésű munkáját Bálint Sándor „Alsóvárosi Glosszák” néven örökíti át az utókorra. A két ősnyomtatvány nem csupán a ferencesek Szegeden történő orvosi tevékenységének alátámasztása miatt értékes, hanem kézírásos bejegyzései a szegedi ö-ző tájszólás írásos bizonyítékaként nyelv-, és kultúrtörténeti szempontból is elengedhetetlenek. Iványi Béla és Bálint Sándor kutatásai alapján a következőket mindenképpen érdemes kiemelnünk az említett 15-16. századi ősnyomtatványokról.
Fuchsius Leonhardus munkája a gyógynövények neveit latin-német fordításban közli a legtöbb növény rajzával egyetemben. A szegedi kolostor példányát a 16. században egy, a 17. században két kéz egészítette ki a latin növénynevek magyar elnevezéseivel és saját megjegyzéseivel. A bejegyzésekről Iványi Béla a következőket írja:
A XVI. század második feléből származó s világos halvány tintával írt elsődleges bejegyzések elég tiszták és olvashatóak, s ugyanezt lehet mondani a XVII. század első feléből való élénk fekete tintával készült feljegyzésekről is, de a XVII. század második feléből való írás már kúszább, nem szép s nem jó írás; gyakorlatlan, primitív, nem kiírt kéz írta e legfiatalabb, szerencsére nem sok feljegyzést.14
A magyar nyelvű bejegyzéseket Iványi Béla teljes terjedelmében közli, melyek közül néhány érdekes bejezést itt is olvashatunk.
11. lap. Acorum officinarum = Drachenwurtz; (XVII.): Sarga vízi liliom, szokott teremni a’reteken.15
18. lap. Anagallis mascul. = Bauchheyl mennle, (XVI.): Kakukterikk, Tik beg’ Tik szem fw, lab moso fw.
…nek wizet wegyed, fodor mentaual eleg’ borral elöször meg őntözzed: es a’vizit….zd a’ szemebe kynek halyaga vagion: dilatat pupilas et sanatur.16
52. lap. Acanthus vera = Welsch bernklaw, (XVI.): Ollian az feie mint eg hasas pok, hasonlo az dizno tekhöz. Aldot töuisk fw.17
A szegedi ö-ző nyelvjárás egyik első, hanem a legelső írásos lejegyzése a ferences szerzetes Bartholomeus Anglicusnak az Alsóvároson használt 1483-as kiadásban megjelent „De proprietatibus rerum” című ősnyomtatványában található szegedi jegyzetek. Hasonlóan a Fuchsius munkájában lévő bejegyzésekhez, itt is a 18. századi újrakötéskor a könyvkötő sok esetben levágta a lapszéli jegyzeteket. Bálint Sándor kutatásából tudjuk, hogy az itt található jegyzeteket négy szerzőnek tulajdoníthatjuk. „Az első a XVI. század legelején, a második a derekán, a harmadik és negyedik pedig a XVII. század folyamán dolgozott. Ez mindenesetre azt bizonyítja, hogy a könyv orvosi haszna miatt állandóan kézben volt.”18 Bálint Sándor nyomán az említett bejegyzéseket az utókor Alsóvárosi Glosszák néven ismerheti.
Liber XVI. Caput C. „de vitro”: delet albugines ~ halyogot teöreöl az semben vuegh por (többi levágva)19
Liber XVII. Caput III. „de amigdalo”: mondolabool oolay syket (levágva) embörben meg eölh etc.20
Liber XVII. Caput LIIII. „De elitropio”: kathan koro fw leue az szwmeolychoet el/ torli es meereog ellenisi o ha megizzaak/ es deohws eeb maras ellenisi o ha meg mor/ soliak teörik es az seebre tezik/ maxh heseeg es bee rekedes ellenis io.21
A könyvtár hely-, kultúr-, és irodalomtörténeti szerepét a néhány kiemelt kódex és ősnyomtatvány is méltán alátámasztja. A 20. század első évtizedeinek sokszor viszontagságos időszakában a szegedi atyák feladata arra is ki kellett, hogy terjedjen, hogy ezt az örökséget méltó módon gondozva áthagyományozzák az utókor számára. A Historia Domus néhány bejegyzéséből, valamint Baróti Dezső beszámolójából tudjuk, hogy ezzel a feladattal a testvérek mindig igyekeztek érdemlegesen foglalkozni.
Bartholomeus Anglicus De proprietatibus rerum egy oldala (E-könyvként ingyenesen elérhető a teljes munka)
A könyvtár és a kolostor
Baróti Dezső 1935-ös munkájából tudjuk, hogy ebben az évben P. Galambos Imre dr. volt a könyvtár állományának gondozója. Baróti Dezső Galambos Imre ferences testvér vezetésével ismerhette meg a könyvtár állományát, melyről megjegyzi, hogy annak rendezése folyamatban van, az akkor cellákban őrzött állomány új és megfelelő helyre fog költözni. Szintén Baróti feljegyzéséből tudjuk, hogy ekkor a könyvtár használható katalógussal sajnos nem rendelkezett. Egy, a kolostor 1925. április 30-i leltára külön egységként a könyvtár állományát is bemutatja. A leltár tanúsága szerint összesen 4741 kötet22 található, melyből összesen 153 kötet „régi könyv”. A könyvek külön bemutatása a leltárban nem történik meg. A leltár szerint a könyvtárban található állványok rozogák és nem megfelelőek. Ezen kívül összesen egy asztal és egy szék képezi a könyvtár bútorzatát.23
A könyvtárról a Historia Domus lapjai olykor egy-egy megjegyzést tesznek.
1919-es bejegyzésekben olvashatunk a könyvtár állami leltározásáról.
Múzeumunk leltározása − Márc. 31. Móra Ferenc a kultúrpalota igazgatója megjelent ma P. Gvárdiánnál, s kijelentette, hogy a forradalmi végrehajtó bizottság határozata alapján egy bizottság fog megjelenni a kolostorban, s az értékes, illetőleg műértékkel bíró dolgokat leltározni fogja. – P. Gvárdiánnak roppant fáj kedvenc múzeumának esetleges elcommunizálása.
Leltározás − Ápr. 8. A forradalmi kulturbizottság három tagja: Móra (költő, kulturpalota igazgatója), Csányi (zeneművész) s Joachim (festőművész) megleltározták műkincseinket és könyvtárunkat.24
1928 júliusában olvashatjuk az új állványok beszerzéséről.
Új könyvtárállványokat (4 drb.) vásárolt Házfőnök, miután a könyvek túlzsúfoltsága miatt a könyvtárat nem lehet alaposan rendezni.25
1934. június 16-i vizitációs látogatás alkalmával a könyvtár vizitációja is megtörtént.
A nap folyamán volt a személy, szobák, muzeum, könyvtár vizita. Délben a Püspök Úrnál tisztelgett a Vizitátor Atya.26
A rend szegedi könyvtára mellett érdemes megjegyeznünk, hogy a Historia Domus 1923. szeptemberi bejegyzése alapján a kolostor okmánytára is igen jelentős volt. Ebben az évben ugyanis az okmánytár részletes bemutatását teszi meg a Historia Domust író szerzetes. Az okmánytár bemutatásánál a következő fő szempontok alapján történik meg az okmányok csoportosítása.27
Az okmánytár bemutatása28
Török okmányok (1459-1780.)
Pápai okmányok (1657-1753.)
Püspöki levelek (1617-1789.)
Világiaktól levelek (1620-1696.)
Zárdaszindikusi okmányok (1669-1800.)
Nézeteltérések (1715-1779.)
A szabadkai zárda (1718-1724.)
A szegedi nyomda (1802.)
A zárda elégedetlen tagjai (1784.)
Béba plébánia (1799.)
A III. Rend Szegeden (1758-1833.)
A zárda eladja a seregélyesi rétjét (1726.)
A Nazarénus Rend Szabályai (1751.)
1 drb Privátlevél Perzsiából (1725.)
Földeladás és fontos tudnivalók (1734.)
Pápai Decretumok (1492-1796.)
Szentföldi vicekomissarius (1761-1767.)
De parochia (1488-1790.)
Kegy Úr-e a város vagy sem (1819-1843.)
Vegyes iratok (1848-1893.)29
Záró bejegyzésként olvashatjuk, hogy „A nem fontos iratokat külön csomagba helyeztem”30.
Az egykori könyvtár 1951-es államosítását követően a teljes gyűjtemény elenyésző része kerülhetett vissza az anyavárosba.31 A visszaérkezett könyvek jelenleg külön gyűjteményként a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtárának Régi Könyvek Tárában találhatóak. Gondozásukért elvitathatatlan érdem illeti dr. Varga Andrást.
A 20. század említett kutatói lehetővé tették, hogy munkájuk által az 5 évszázadot megélt egykori ferences könyvtár legértékesebb könyveiről, azok sajátos szegedi kiegészítéseiről, lapszéli bejegyzéseiről, a város kulturális és közművelődési életét befolyásoló hatásáról mind a mai napig számot tartsunk.
Megjelent a Szeged folyóirat 2019. júniusi számában
Jegyzetek
1 Baróti Dezső: A szegedi ferencesek könyvtára in Könyvtári Szemle, Budapest 1935. november 25. II. évfolyam 5. szám 33. o.
2 Bálint Sándor: A szegedi franciskánusok könyvtárának XVI. századi állománya in Magyar Könyvszemle 1964. 2. szám, Budapest, 134. o.
3 Vö. Bálint Sándor i. m. 134. o.
4 Vö. Varga András: A szeged-alsóvárosi ferences rendház könyvtára 1846 in Olvasmánytörténeti dolgozatok VIII., Szeged, Scriptum 1998. 19. o.
5 Vö. Bálint Sándor i. m. 134. o.
6 Kulcsár Péter: Szeged könyvtártörténete az egyetem alapításáig in Acta Universitatis Szegediensis: acta bibliothecaria, Szeged, 1970., 11. o.
7 Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten 1054-1717. Budapest, Franklin-Társulat, Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda 1891. 92. o.
8 Radó Polikárp: Nyomtatott liturgikus könyveink kézírásos bejegyzései. In: Országos Széchényi Könyvtár kiadványai, Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum Orsz. Széchényi Könyvtára, 1944.60. o.
9 Vö. Radó Polikárp: A Guilerin-kódex In: Irodalomtörténet., 1947/1-2. 1. o.
10 Radó Polikárp i. m. 1. o.
11 Radó Polikárp i. m. 2. o.
12 A szeged-alsóvárosi kódex bemutatása P. Kaizer Nándor közlése alapján készült el- Vö. P. Kaizer Nándor: A szeged-alsóvárosi kódex In: Szegedi Havi Boldogasszony 1926. január 2. o.
13 Jelenleg az Szegedi Tudomány Egyetem Régi könyvek osztályán
14 Iványi Béla: Régi magyar növénynevek in Népünk és nyelvünk, 1935. 172. o.
15 Iványi Béla i. m. 173. o.
16 Iványi Béla i. m. 173. o.
17 Iványi Béla i. m. 175. o.
18 Bálint Sándor: Alsóvárosi Glosszák Egy szegedi nyelvemlék. In: Magyar nyelv 1961/ 3. 356. o.
19 Bálint Sándor i. m. 356. o.
20 Bálint Sándor i. m. 356. o.
21 Bálint Sándor i. m. 357. o.
22 A kézírással történt leltárban a könyvek állományára vonatkozó bejegyzés átírással módosítva van, ezért a pontos szám nehezen kivehető.
23 Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 65. o.
24 Historia Domus Szegediensis patrum Franciscanorum provinciae SS. Salvatoris ab anno 1828., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 706. o.
25 Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis. 116. o.
26 Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis. 254. o.
27 Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis. 39-56. o.
28 Az okmánytár bemutatásánál a Historia Domus csoportosítását közöljük. Az egyes fő kategóriák mellett található évszámi megjegyzések kiegészítések, melyek az Okmánytárban szereplő egyes dokumentumok keletkezési idejét veszik figyelembe.
29 Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 39-56. o.
30 Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 56. oldal
31 Vö. Varga András: A szeged-alsóvárosi ferences rendház könyvtára 1846. In: Olvasmánytörténeti dolgozatok VIII., Szeged, Scriptum 1998. 19. o.