Nagykedd – Jn 13,21-33.36-38
Hallgatunk-e a figyelmeztetésekre?
Nagykedden minden évben az áruló Júdást állítjuk magunk elé intő példaként, hogy levonhassuk magunk számára annak a tanulságait, hogyan jutott el ő az árulásig. Mert az ő árulása nem egy váratlan döntés volt. Jézustól való eltávolodása, majd a Vele való szembefordulása egy következetes folyamat eredménye.
Valószínűleg Júdás is azok között volt, akik Jézus nyilvános működésének elején (Kafarnaumban) nem tudták elfogadni kemény beszédét, hogy Ő az élet kenyere. De Júdás nem ment el a többiekkel, hanem érdekből Jézus mellett maradt. Ekkor indult el lefelé a lejtőn. Magához ragadta a pénzkezelést, holott Lévi (Máté) jobban értett hozzá, hiszen neki ez volt az eredeti szakmája.
Akit hatalmába kerít bármilyen negatív indulat, az nem képes elfogadni a figyelmeztetéseket. Amikor Júdás ünneprontó megjegyzésére Jézus megvédte Máriát, előre jelezte közelgő halálát is: „Hagyd békén… hiszen temetésem napjára teszi” (Jn 12,7). Erre való utalása egyben Júdásnak szánt (1.) figyelmeztetés is volt, aki azonban ezt hallatlanra vette. Amikor pedig Jézus hangosan, mindenki előtt kijelentette, hogy „egy közületek elárul engem”, nem bizalmatlanságot akart kelteni a tanítványokban, hanem ismét (2.) figyelmeztetni akarta Júdást. Egyben fel akarta hívni a többi tanítvány figyelmét a közösség összetartó erejének fontosságára, amelyre egymás miatt is szükségük volt.
Amikor pedig Jézus a bemártott falatot adta Júdásnak, ez volt a harmadik figyelmeztetés, mint egy utolsó lehetőség felkínálása. Amikor Júdás elvette a falatot, „mindjárt belé szállt a sátán”. Ez azt jelentette, hogy véglegesen döntött (utoljára is elutasította a lehetőséget, hogy elálljon a szándékától). Miután Jézus tudomásul vette, hogy Júdás végképp eltökélte, hogy elárulja Őt, ezután már nem akarta Júdást tovább kellemetlen helyzetbe hozni. Ezért szólította fel őt (4. figyelmeztetésként): „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb”.
Máté beszámolójából holnap megtudjuk, hogy Júdás már előzőleg megalkudott a főpapokkal és „csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik” Jézust (Mt 26,16).
Érdemes levonnunk Júdás árulásának a tanulságait.
A bűn sohasem egy pillanat rossz döntése, hanem fokozatosan érik meg a lelkünkben. Jézus elárulása azzal kezdődik, hogy akár egyetlen tanítását nem fogadjuk el.
Aki nem szereti Jézust mindennél/mindenkinél jobban, az előbb-utóbb elhagyja Őt más valami/valaki szeretetéért.
Végül a legfontosabb, hogy aki szereti Jézust, az ha zavarodottságában, vagy gyengeségében meg is tagadja Őt, mint Péter, az meg tudja bánni botlásait. Tehát jól jegyezzük meg, hogy az a legfontosabb, hogy mindenkinél és mindennél jobban szeressük Jézust!