Nagycsütörtök – 1Kor 11,23-26.; Jn 13,1-15
Az előző húsvét óta növekedtünk-e a szeretetben?
Nagycsütörtök nem csupán az Úr utolsó vacsorájának a napja, hanem az Isten szeretetéért, valamint a megváltás egész művéért való hálaadásé is. Ugyanakkor ezen a napon, azért állítjuk magunk elé Jézus példáját, hogy megújítsuk azt a fogadalmunkat, hogy megtartjuk Jézus „új” parancsát, mely szerint úgy szeretjük egymást, ahogyan Ő szeretett minket.
A mai evangéliumi részlet második mondatában János evangélista így fogalmaz Jézussal kapcsolatban: „Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének”. Utána nem az Eucharisztia alapításáról kezd beszélni, hanem így folytatja: „Vacsora közben történt, amikor a sátán már 
fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt… mosni kezdte tanítványainak a lábát”. A Mester egy szolga szerepét vállalva letérdelt tanítványai elé. Nem fölülről, hanem nagy tisztelettel, megbecsüléssel, alulról nézett fel rájuk. Ezzel a kölcsönös kapcsolatokban érvényesülő alázatra, valamint az egymást szolgáló szeretetre akart példát adni.
De Jézus példájának ne pusztán szemlélőivé, hanem cselekvőivé is legyünk! Azonosuljunk az önmagát megalázó, az emberek gyengeségét vállaló, a szenvedők mellett mindvégig kitartó Krisztussal! A lábmosást Jézus azzal a mondatával fejezte be, hogy: „Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg”.
A szeretet tudatos döntés egy másik személy mellett. Ugyanakkor ez kiszolgáltatottságot, valamint fájdalmat is hordoz magában. Hiszen ilyenkor életünket adjuk, önmagunkat feláldozzuk a másikért, ahogyan Jézus feláldozta önmagát értünk. Ő vállalta a leköpdösést, a megostoroztatást, a keresztet is, hogy mi se hátráljunk meg, amikor szenvedés ér minket, vagy kudarcot vallunk. Ha gyöngék, esetleg betegek vagyunk, merjünk önmagunkból kilépve a körülöttünk élőket segíteni, ahogy tudjuk, ahogy tőlünk telik, mégpedig úgy, hogy az a javukat szolgálja! Mert a szeretet nem egyszerűen szolgálatra való készséget, hanem okosságot is kíván tőlünk!
Ha engedjük, akkor Jézus megmossa a mi lábunkat is, hogy közösségben legyünk Vele, illetve mi is úgy tudjuk szeretni, valamint szolgálni egymást, ahogy Ő tette.
Ha minden egyéni érdekünk elé helyezzük a szeretetet, amellyel nem a magunk hasznát keressük, hanem a másik javát, akkor előttünk is megnyílik az átmenet abba a boldog, örök isteni létbe, ahová előttünk lépett be Krisztus, aki meghalt értünk a kereszten.