Húsvétvasárnap – ApCsel 10,34a.37-43; 1Kor 5,6-8; Jn 20, 1-9
Mit jelent számunkra Húsvét ünnepe? Mire tanít minket?
Jézus feltámadása életünk legfontosabb eseménye. Nélküle hiábavaló lenne a hitünk. Isten mégis azt akarta, hogy az éjszaka csendjének meghittségében, emberi tanúk nélkül történjék. Csak az üres sír, illetve a leplek tanúskodtak róla. Mert Jézus nem a bűnösök megbüntetésére támadt fel, hanem az őt szeretők örömére és boldogságára.
A húsvét a halál feletti győzelem ünnepe. A halált valóságos születésnek tekinthetjük. Ahogy a születő gyermek elhagyja az anyaméhet, amely lassan egyre szűkössé válik számára. Mert minden irányból kifelé szorító érzéssel szükséges megküzdenie, hogy napvilágot lásson, valamint az addigiaktól sokkal szélesebb távlatú valóságba kerüljön. Ehhez hasonlóan a haldokló ember is megszenvedi a távozását ebből a világból. De Jézus Krisztus, aki elsőnek támadt fel a holtak közül, nem hagy el, hanem azok közé segít, akik ujjongva várnak minket. A húsvét a remény ünnepe is. Jézus nem csupán a mennyei dicsőségben, a Szentháromságban él, hanem már most is él bennünk. Amikor elkeseredve úgy érezzük, hogy haszontalan minden törekvésünk, Jézus velünk van és azt mondja: „Békesség nektek!” (Jn 20,19;21).
A földi élet tele van fáradozással, nehézségekkel, keresztekkel. A saját feltámadásunk hitéből szükséges kedvet, illetve erőt merítenünk, hogy ezeket elhordozzuk. Bízzunk a végső győzelemben! Ha nem lenne föltámadás az örök életre, akkor a földi életünk küzdelme értelmetlen, céltalan, a halál felé vezető út lenne.
Húsvét a szeretet végső győzelmének az ünnepe is. Ha egyszer mindennek örökre vége lenne, akkor még a szeretet is értelmetlenné válna. De Jézus feltámadása biztosít minket arról, hogy a szeretet nem szűnik meg soha.
Krisztus kínszenvedésének, kereszthalálának, illetve feltámadásának ünneplése erősítsen meg minket abban, hogy az Isten halálosan, azaz a halálon túl is szeret minket. Isten nem egyszerűen ebben a földi életben akar velünk lenni, hanem halálunk órájában sem hagy el minket. Átvezet minket az örök életbe, hogy örökké együtt lehessünk Vele, valamint egymással, vég nélküli szeretetben és boldogságban. Az ő neve Emmanuel, ami azt jelenti, hogy velünk az Isten (vö. Mt 1,23).
Krisztus feltámadása erősítsen meg minket a hitben, az örök élet reményében, a soha el nem múló szeretetben! Tegye állandóvá örömünket már most, ebben a földi életünkben is!