Húsvéthétfő – ApCsel 2,14. 22-33; Mt28,8-15
Mennyire befolyásolja döntéseinket, illetve cselekedeteinket a föltámadott Krisztusba vetett hit?
Húsvét napja után Jeruzsálemben mintha semmi nem változott volna. A főtanács változatlanul félt Jézustól, valamint félt a néptől. Minden áron szerették volna megtartani hatalmukat, ezért igyekeztek elterelni a figyelmet arról az előttük is nyilvánvaló tényről, hogy Jézus feltámadt. Meg akarták akadályozni azt, hogy erről a nép is tudomást szerezzen. Ennek érdekében csupán az volt a kérdés, hogyan lehet félrevezetni a tömegeket. Ezért ismét üléseztek. Ott folytatták a témát, ahol abbahagyták. A Húsvét előtti tanácskozáson Jézus elveszítése volt a téma, most pedig Jézus feltámadásának hírét akarták elfojtani. A módszer is ugyanaz volt. Mindkét esetben pénzre volt szükség, amelyet egyébként a néptől szedtek be.
Úgy tűnt tehát, hogy semmi nem változott húsvét után, hanem még rosszabb lett a helyzet, mert a jóság, illetve a gonoszság közti szakadék tovább mélyült. Körös-körül pedig az alvó város szellemi közönye terpeszkedett.
Az evangéliumi részletben szereplő asszonyok pedig, akik Jézus sírjához mentek, olyanok voltak, mint általában a gyászolók, akik elhunyt hozzátartozójuk sírjának látogatásával azt szeretnék kifejezni, hogy mennyire hiányzik nekik az a személy, akit szerettek.
A Sátán ma is szeretné elhitetni velünk, hogy a történelem vakon, céltalanul megy tovább a maga útján, hogy maga alá temessen mindent, illetve mindenkit, aki azt képzeli, hogy meg tudja változtatni a változtathatatlant.
Valami azonban mégis megváltozott. Ugyanis gyökeres fordulatot vett a tanítványok élete, akik Krisztus halálát nemrég még csúfos kudarcként élték át, valamint akik megszégyenülten kullogtak haza. Az olvasmány már Péter pünkösdi beszédét idézi, aki a többi tanítvánnyal együtt hangos szóval tanúskodott Jézus feltámadásáról.
Ne engedjük, hogy félrevezessenek minket, vagy eltereljék figyelmünket az igazságról, majd pedig megfosszanak minket a feltámadott Krisztusba vetett hitünktől! Ehelyett lépjünk ki álmos közömbösségünkből! Szabaduljunk meg az önzés mérgének bénultságot okozó állapotából! Félelem nélkül legyünk tanúi Krisztus föltámadásának! Segítsük egymást, hogy semmi ne homályosítsa el bennünk a húsvéti hitet. (Erről szóljanak locsolkodó verseink!…)
Minden ember életében a két legnagyobb esemény a születés, illetve a halál (ennek megfelelően a lelki újjászületés és a lelki halál). Ha valakinek jó irányba fordult az élete, akkor azt szoktuk mondani, hogy újjászületett, föltámadt.
Jézus a föltámadást összekapcsolta saját személyével. Ő a föltámadás és az élet (vö. Jn 11,25). Jézus az örök életre támasztja fel azokat, akik hisznek benne, akik elfogadják tanítását, azaz szerinte élnek.
A Szentlélek vezetésével igyekezzünk úgy élni, hogy a feltámadott Krisztus velünk legyen! Akkor Ő velünk lesz nemcsak a földi, hanem az örök életben is!