Húsvét utáni péntek – ApCsel 4,1-12; Jn 21,1-14
Akarunk-e üdvözülni? Tudatában vagyunk-e annak, hogy egyedül Jézus üdvözíthet minket?
János evangéliuma szerint Jézus a föltámadása után újra elkezdte összeszedni tanítványait, akik tanácstalanságukban visszatértek a Vele való találkozásuk, valamint a meghívásuk előtti életükhöz. Ugyanúgy akarták folytatni az életüket, mint három évvel korábban. Újra a halászat vált számukra létkérdéssé. Dolgozni akartak, hogy megéljenek, hogy eltartsák a családjukat.
Amikor a sikertelen halászat után a tanítványok üres hálóval elindultak a part felé, az a gondolat járhatott a fejükben, hogy mit fognak most enni. Talán Jézus is tudhatta, hogy mi járhat a tanítványai fejében. Ezért várta őket a parton frissen sült hallal, illetve kenyérrel. De előbb csodával gondoskodott a sikeres halfogásról.
A tanítványoknak eszébe juthatott az a hasonló csodálatos halfogás (vö. Lk 5,1-11), amelyet Péter, valamint a többi apostol meghívása követett. Megértették, hogy az ő okulásukra ismétlődött meg ugyanaz a csoda, mint meghívásuk alkalmával. Ezért most azt is megszámolták, hogy hány halat fogtak (százötvenhármat). János evangélista azt is döbbenetesnek tartja, hogy: „bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló”.
A tanítványok ismét megtapasztalhatták, hogy Jézusnak köszönhetik az eredményt. Levonhatták a tanulságot, hogy mindig szükséges Őrá figyelni, az ő iránymutatásait követni. Mert Jézus még azt is jobban tudja náluk, hogy melyik oldalra érdemes kivetni a hálót.
Az égő tűz, rajta a sült hallal, mellette a kenyérrel pedig annak a jele volt számukra, hogy Jézus gondoskodik róluk. A hal görög neve (ichtüsz) üzenetet is hordoz. A hívők számára ez annak a rövidítése, hogy Jézus Krisztus az Üdvözítő.
A szentlecke ír arról, hogy az apostolokat letartóztatták. Egyelőre ugyan szabadon bocsátották őket, de hamarosan majd megbotozzák, fogságba vetik, végül pedig meg is ölik őket, akárcsak a Mesterüket. Ennek ellenére bátran hirdették, hogy: „Nincsen üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt, amelyben az emberek üdvözülhetnének”.
Mindig bízzunk abban, hogy Jézusnak gondja van ránk! Amikor megtapasztaljuk az ő csodálatos gondoskodását, legyünk hálásak érte! Szolgáljon ez Jézus iránti szeretetünk, illetve bizalmunk megerősödésére!
Ne feledjük, hogy Jézus szeret minket, gondoskodik rólunk! Nem csupán halálunk után (a túlsó parton) vár minket. Feltámadott életével, csodálatos erejével most is velünk van a törékeny bárkánkban, mindennapi munkánkban, küzdelmeinkben, a válságos helyzetekben, a viharban, a betegségeinkben; de velünk lesz majd a halálunkban is.
Ne feledjük azt a kérdést se, hogy akarunk-e üdvözülni! Legyünk tudatában annak is, hogy egyedül Jézus üdvözíthet minket, de szükséges a mi közreműködésünk is! Ő megtanít minket arra, hogy számunkra melyik az üdvösség útja. Őt kövessük, a Szentlélek segítségével!