Húsvét 2. hete, csütörtök – ApCsel 5,27-33; Jn 3,31-36
Mennyire vagyunk tudatában annak, hogy a Jézusról való tanúságtételhez a Szentlélekre is szükségünk van? Szoktuk-e kérni a Szentlélek segítségét?
Azt gondolhatnánk, hogy amikor Jézust elítélték, akkor Jézus mellett a tanítványok, illetve azok a zsidók, akikkel Jézus csodát tett, határozottabban kiállhattak volna Mellette. De jusson eszünkbe, hogy Pilátus feleségének, Klaudiának a közbenjárása sem mentette meg Őt, sőt Pilátus a megostorozással csak növelte Jézus szenvedését. Nem lett volna értelme a tanítványok kiállásának sem. Hiszen maga Jézus fogalmazta meg, hogy Ő sokat fog szenvedni (vö. Mt 16,21; Mk 8,31; Lk 17,25; Lk 24,46, stb), hogy így válthasson meg minket.
Azt se feledjük, hogy a mai evangéliumban Jézusnak az a kijelentése, hogy „aki… nem hisz a Fiúnak, az nem nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja”, ez nem csupán a hitetlen zsidókra vonatkozik, hanem minden olyan emberre, aki nem hisz Benne.
Jézus elutasítása ugyanakkor fordulatot jelentett az üdvösség történetében. Jézus kiontott vére új közösséget alapított Izrael helyett. Az Egyház, mint Isten új népe, mint új Izrael az egész emberiségből, a pogányokból, valamint a zsidókból is gyűjti tagjait.
Krisztus feltámadása után egyre több szó esik a Szentlélekről. Egyre fontosabbá válik az apostolok életében a Szentlélek működése. Jézus feltámadásának napján, a tanítványok közötti első megjelenése alkalmával (a köszöntésük után) Jézus első ténykedése az volt, hogy rájuk lehelt, közben pedig azt mondta nekik, hogy: „Vegyétek a Szentlelket” (Jn20,22).
Az apostolok tudatában voltak annak, hogy a feltámadt Krisztusról való tanúskodás egyedül a Szentlélek erejével tud végbemenni. Húsvét után még ötven napig félelemmel eltelve bezárkóztak, főleg csoportosan féltek mutatkozni a nyilvánosság előtt. Pünkösd napján azonban, a Szentlélek kiáradása után Péter már bátran szónokolt a nagy tömeg előtt. A főtanács előtt is megvallotta: „Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk mi és a Szentlélek, akit az Isten megadott azoknak, akik engedelmeskednek Neki”.
Tehát rajtuk (és rajtunk!) keresztül a Szentlélek tanúskodik. Maga Jézus biztat a mai evangéliumban, hogy „Isten nem adja szűkösen a Szentlelket”. Mivel a hit Isten ajándéka, ezért szükséges kérnünk a Szentlelket, Akit az Atya, valamint a Fiú készségesen megadnak nekünk. Hiszen Krisztus azért jött, hogy megkapjuk a Szentlelket, Általa pedig Isten életét. Jézus mondta: „Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon” (Lk 12,49).
Figyeljünk a Szentlélekre, hogy mikor, hol, valamint hogyan akarja, hogy tanúságot tegyünk a feltámadt Krisztusról! Akkor, ott, és úgy történjen a tanúságtételünk, ahogyan, illetve amikor a Szentlélek akarja!