Évközi 12. hét, péntek – Mt 8,1-4
Állhatatosak, kitartóak vagyunk-e a kérő imáinkban? Általában mit szoktunk kérni?
Jézus többször is biztatott a kérő imára, amely önmagában véve is a hódolat kifejezése Isten előtt. A kérés ugyanis a bizalom jele, tisztelet az iránt, akihez a kérést intézzük. Jézus biztatásai a kérések teljesítését is kilátásba helyezték: „Kérjetek és kaptok” (Mt 7,7). Hogy milyenek legyenek a kérő imáink, arra jó példát ad nekünk a mai evangéliumban szereplő leprás beteg.
Az ő Jézus előtti leborulása Istennek szóló hódolat, szavaival pedig az Istenre való hagyatkozását, az ő akaratában való megnyugvását fejezte ki. Miközben a legnagyobb alázattal szólította meg Jézust, egyetlen mondatával megvallotta azt a hitét, hogy Jézus tud segíteni rajta (képes arra, hogy megtisztítsa), mert rendelkezik azzal az isteni erővel, amivel meg tudja őt gyógyítani. 
Ugyanakkor Jézusra bízta, hogy megtisztítja-e: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.” Bízott abban, hogy Jézus jobban tudja, hogy mi szolgál javára. Ennek eldöntését is Jézusra bízta.
Jézus megelégedett azzal a bizalommal, amellyel a beteg közeledett hozzá. Megérintette szívét a leprás szava, akinek a hitvallására válaszul Jézus az ő küldetésének a lényegét mondta el: „Akarom, tisztulj meg!”
Jézusnak ez az akarata azóta sem változott meg. Ez az isteni akarat ad mindnyájunknak megújult életet, ha bizalommal feltárjuk lelkünk nyomorúságát. Benne nem csalatkozunk, Ő ma is, velünk is csodát tesz, ha kérjük.
Sajnos, sokszor hiányzik belőlünk az Isten iránti bizalom, illetve kétségbe vonjuk hatalmát, nem fogadjuk el Istent mindenhatónak. Vagy ami még rosszabb, hogy nem kérünk abból, amit Ő adni akar nekünk, hanem saját kívánságaink teljesítését akarjuk kikövetelni Tőle. Mi akarjuk megszabni Neki, hogy mit kellene adnia. Pedig amit Ő akar adni nekünk, az nemcsak azt múlja felül, amit mi kérni merünk, hanem azt is, amit egyáltalán kérhetünk. Ha minden lehetőséget ismernénk, hogy mi válna leginkább a javunkra, akkor sem kérhetnénk jobbat, mint amit Ő akar adni nekünk. Márpedig egyedül az tehet bennünket igazán boldoggá.
Halljuk meg, hogy Jézus milyen megindítóan biztat minket! Valóban induljunk el, majd a leprás lelkületével boruljunk le Jézus Krisztus előtt! Azután valljuk meg hitünket, hogy Ő mindent megtehet, amit csak akar!
A leprás kéréséhez hasonlóan nekünk is elsősorban tiszta szívet, megújult életet kellene kérnünk Tőle, az 51. zsoltár szavaival: „Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet!” De az lenne a legjobb, ha Rá bíznánk, illetve azt kérnék Tőle, hogy adja nekünk azt, amit Ő jónak lát, amit Ő akar adni nekünk, ami igazán boldoggá tesz minket! Meg fogunk lepődni! Mert Ő azt adja nekünk, amit kérni sem merünk: az ő Szentlelkét, valamint Őt Magát!