Évközi 14. hét, hétfő – Mt 9,18-26
Szoktuk-e kérni Jézustól a hit ajándékát?
Jézus sokszor beszélt a hit fontosságáról. A csodái előtt is általában hitet kért, azután csodával válaszolt a hit megnyilatkozására. Olykor az is elég volt, ha csak a környezetnek volt meg a hite, nem okvetlenül annak, aki gyógyulásra szorult.
A újra olvassuk azt a két csodálatos gyógyulást, amelyről Márk evangélista is beszámolt. A két csoda szereplőjét a súlyos betegségen kívül összekapcsolja a 12 év. Márk, valamint Lukács evangélista is beszámol arról, hogy a beteg asszony 12 év óta sok orvostól sokat szenvedett. Lukács evangélista megjegyezte, hogy Jairus egyetlen lánya, aki mintegy 12 éves volt, a halálán van. Mindkét esetben fontos szerepet kap az érintés. De ezeken kívül mindkét eseményt a hit kapcsolja össze.
Az elöljáró hisz abban, hogy Jézusnak van olyan hatalma, hogy kézrátétele által életet öntsön a lányába. A kézrátétel az ókorban a hatalom, valamint a megbízatás átadásának a jele volt. A beteg asszonynak is a hitét emelik ki az evangélisták, amikor leírják, hogy a beteg asszony úgy gondolja, hogy már attól is meggyógyul, ha csak Jézus ruhája szegélyét érinti. Jézus szava megerősíti az asszony hitét: „Bízzál, leányom! Hited meggyógyított téged.”
Márk leírása szerint Jézus az elöljárót is biztatta: „Ne félj, csak higgy!” (Mk 5,36). Amikor Jézus Jairus házában azt mondta, hogy „a kislány nem halt meg, csak alszik” (Mk 5,39), akkor a halál álmára utalt, s ebből az álomból ébresztette fel a kislányt. Az őskeresztények is álomnak nevezték a halált, mert hittek a feltámadásban. A temető liturgikus neve hálótermet jelent, latinul coemeterium.
Sokan hordozzuk a testi-lelki betegségek terheit. Van, aki már évtizedek óta tudatában van a bajának, másoknál váratlanul derül ki a betegség. Sok emberben még nem tudatosodott, hogy születésünktől kezdve mindnyájan, mint be nem gyógyuló, halálos sebet hordozzuk a bűnt, amelyből csak Jézus tud meggyógyítani. Kérdés, hogy rádöbbentünk-e már arra, hogy csak Jézus tud segíteni rajtunk?
Higgyünk Jézusban! Ne földi életet, hanem örök életet kérjünk tőle! Hitünk alapján várjuk Jézustól az üdvösséget, amelyet Ő meg is ad nekünk. A 21-22. versben háromszor fordul elő a görög „szoszó” ige, amely a mai evangéliumi részletben a „meggyógyul” jelentést hordozza, de eredetileg „megváltást, üdvözítést” jelent. A „Megváltó” görög neve „Szótér”. Jézus a mi Megváltónk akar lenni.
Jézus azért maradt köztünk az Oltáriszentségben, hogy közel legyen hozzánk. Forduljunk hittel Jézushoz önmagunkért, valamint másokért! Mi nemcsak érinthetjük, hanem magunkhoz is vehetjük Őt. Legyünk bizalommal iránta! Ő mondta: „aki hisz bennem,… aki eszi az én testemet,.. annak örök élete van, és én feltámasztom az utolsó napon.” (Jn 6,47 és Jn 6,54).
Kérjük Jézustól a feltámadásba és az örök életbe vetett hitet, és ebben a hitünkben erősítsük egymást!