Évközi 14. hét, szerda – Mt 10,1-7
Hogyan teljesítjük küldetésünket?
Ezekben a napokban az evangéliumi részletek Jézus tanítványainak meghívásáról, képzéséről, valamint küldetéséről szólnak. Ennek megismerése fontos minden hívő számára. Ha hiányzik a missziós lelkület, akkor Jézus örömhíre nem terjed, az Egyház tagjainak a létszáma pedig fogyatkozik.
Máté evangéliumában Jézus csak ebben a részben nevezi apostoloknak, vagyis küldötteknek a tanítványait. Másutt mindig a tizenkettőről beszél. A többi evangéliumban azonban többször is szerepel az apostolok kifejezés. A Szentírásban sok más helyen az apostol elnevezés vonatkozik Krisztus, valamint az Egyház küldötteire, tehát ránk is. Azért érdemes megfigyelnünk, hogyan lesznek Jézus tanítványaiból küldöttek, vagyis apostolok, mert nekünk is szükséges apostolokká válnunk.
A tanítványoknak először maguknak szükséges megtisztulni az irigységtől, féltékenységtől, haragtól, a gyilkos indulatoktól. Először önmaguknak szükséges megtapasztalniuk a bűnöktől, illetve a tisztátalan vágyaktól való szabadulást. Mert csak az lehet Isten hatalmának közvetítője, az evangélium hirdetője, aki újjászületik a bűnbánatban, aki magában hordozza az Isten Országát. Csak az tudja a testvériséget jelként felmutatni, valamint megmutatni a feltámadott Krisztus erejét, aki Isten Országában, illetve igazi testvériségben él. A küldetés arra szól, hogy tanúskodjunk Jézusról, de csak arról tanúskodhatunk, amit magunk is megtapasztaltunk.
Mielőtt a tanítványok megkapták volna a küldetést, először Jézus maga köré gyűjtötte őket. Először szükséges sajátítaniuk Jézus lelkületét, ezzel együtt először nekik szükséges közösségbe lépni Vele, azután Jézuson keresztül az Atyával, majd egymással. János az első levelében írta, hogy: „Mi… az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben” (1Jn 1,3). Ezt követően a tanítványoknak maguknak szükséges közösségbe rendeződniük. Nem tud közösséget teremteni az, akinek nincs közösség-tapasztalata.
Az apostolok különböző felsorolásai azt bizonyítják, hogy a tanítványok szervezett közösségben éltek. Az evangéliumok különböző helyein található felsorolásokban ugyanis bizonyos nevek mindig ugyanazon a helyen szerepelnek. Az első helyen Péter, az 5. helyen Fülöp, a 9. helyen pedig Jakab, Alfeus fia van, mivel ők voltak a csoportvezetők. Tehát a 12 tanítványt Jézus három csoportba szervezte, valamint a 4 fős csoportokon belül is megvoltak a párok. A hármas szám mindig az Istenre utal, a négyes szám pedig az emberrel kapcsolatos. A hármas, valamint a négyes szám szorzata, vagyis a 12-es szám pedig Istennek az emberekkel való közösségének a kifejezője.
Jézus megparancsolta az apostoloknak: „Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa”! (Mt 10,7). A közelség vonatkozik az időre, és arra, hogy a mennyek országa már jelen van bennük egész kegyelmi rendjével és erejével. Ezt szükséges megtapasztalnunk magunkban is, hogy aztán tanúságot tehessünk róla a világban. Ez a küldetésünk.