Augusztus 2. A porciunkulai kis kápolna búcsúnapja Gal 4,3-7; Lk 1,26-33
Hivatásunk mindennapi feladatainak teljesítése közben nem feledkezünk-e meg életünk legfőbb, végső céljáról?
Ma annak az Assisi mellett található (egykor düledező) kis templomocskának a búcsúnapját ünnepeljük, amelyet Szent Ferenc megújított, mire tulajdonosai, a bencések neki ajándékozták. Ennyit hajlandó volt Ferenc elfogadni tulajdonául. Porciuncula azt jelenti, hogy „részecske”. 1569-1640 között hatalmas templom épült föléje.
Felbecsülhetetlen értékű számunkra a kis kápolna, mert Szent Ferenc ebben a kápolnában rakta le a Kisebb Testvérek Rendjének alapjait. Továbbá itt találták meg társaival együtt hivatásukat. Aztán innen indította el a klarissza nővéreket, valamint itt fejezte be földi pályáját is, amely átmenet (tranzitus) volt az örök életbe.
A kápolna Szűz Mária hivatásának a kezdetére is emlékeztet. Ennek megfelelően az oltár fölötti kép, valamint a mai ünnep evangéliuma az angyali üdvözletről szól. De Mária földi pályafutásának a végét is jelzi, mivel Szűz Mária mennybemenetelének tiszteletére volt szentelve. Ezért a kápolnát „Sancta Maria ab angelis assumpta”, vagyis „Angyalos Boldogasszony” néven is emlegették.
Tehát ma együtt ünnepeljük az „idők teljességének” kezdetét, a megtestesülést, Ferencnek, illetve követőinek életét, valamint a mi életünket is, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ünnepeljük továbbá azt is, hogy közösségben vagyunk a Szentháromsággal, de egymással, a szentekkel, valamint az angyalokkal is. Ünnepeljük a bűn szolgaságát felváltó szabadságot, a Szentlélekkel való teljességet, amely eltölt minket az alázatos szolgálat lelkületével.
Ünnepeljük az üdvtörténet végét is. A Fiú megdicsőülését, ezzel együtt Mária, valamint minden ember megdicsőülését.
A porciunkulai kápolna búcsúja segítsen minket, hogy életünk egységbe rendeződjék, hogy visszataláljunk a forráshoz!
A hétköznapokban ugyanaz az élmény legyen életünk háttere, amit az ünnepekben megélünk, hogy ne darabjaiban, mozaikkockákban lássuk életünket, hanem a maga egészében, fogantatásunktól a megdicsőülésünkig!
Mindehhez fogadjuk be a mai ünnepen nyerjük el a teljes búcsút, amelyet 1216-ban III. Honoriusz pápa szóban jóváhagyott, a későbbi pápák pedig megerősítettek, aztán pedig minden ferences templomra kiterjesztettek!
A teljes búcsú elnyerésének feltétele a szentmisén való áldozás, valamint egy Miatyánk, egy Hiszekegy, valamint egy Dicsőség elimádkozása a pápa szándékára.
A teljes búcsú felajánlható önmagunkért vagy egy tisztítótűzben szenvedő lélekért.
Legyen teljes az örömünk, valamint egész életünk!