Keresztelés
Az Úr Jézus ezt mondta: „Azért jöttem, hogy életük legyen és b?ségben legyen.” (Jn 10,10) Majd feltámadása után ezt a parancsot adta apostolainak: „Menjetek, tegyétek tanítványaimmá mind a népeket. Kereszteljétek meg ?ket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok ?ket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek!” (Mt 28,19).
A címsorra kattintva olvasható a teljes leírás.
A keresztség szentségének kiszolgáltatásakor Isten életében részesülünk: a mennyei Atya gyermekei, Jézus testvérei leszünk a Szentlélekben, és az Egyház közösségében.
Minden szentségkiszolgáltatás hatékony: a látható szentségi jel valóságosan közvetíti Isten szeretetét, az ? életébe kapcsol bele.
Amikor egy feln?tt ember szívében felébred a vágy, hogy megkeresztelkedjen, az Egyház felkínálja a lehet?séget, hogy Jézus személyét és tanítását megismerje és azt a közösség segítségével életre tudja váltani. Mindez nem csupán ismeretet jelent, hanem a keresztény életmód elsajátítását, a keresztény közösség életébe való bekapcsolódást. A katekumenátus az Egyház ?si gyakorlata a hit megismerésére és megélésére.
Ugyanakkor ?si szokás az egyházban az is, hogy a keresztény szül?k újszülött gyermekük számára kérik a keresztséget. Mivel a csecsem? még nem képes tudatosan hinni, remélni, szeretni, ezért ilyenkor a szül?k keresztény hitére támaszkodva szolgáltatjuk ki a szentséget: ?k vállalják, hogy saját hitüket átadják gyermeküknek, megismertetik velük az evangéliumot és személyes hitre segítik, hogy feln?ve személyes döntést tudjon majd hozni Krisztus és az Egyház mellett. Ezért az Egyház akkor kereszteli meg a kisgyermekeket, ha ez a keresztény nevelés valóban biztosított.
Keresztség feltételei
Kisgyermekek esetén:
A keresztel? kit?zött id?pontja el?tt legalább 1 hónappal a plébánián kell jelentkezni. A keresztelésre felkészít? személyes beszélgetésre id?pont egyeztetés alapján kerül sor. Fontos, hogy erre a beszélgetésre lehet?leg a férj és a feleség együtt jöjjön el! Jelentkezni természetesen már a baba megszületése el?tt is lehet.
Szükséges azonban, hogy:
a szül?k (vagy gyámok egyike) személyesen kérje, megalapozott remény legyen a katolikus vallásban való nevelésre. (Ha ez a feltétel nem teljesül, a keresztséget a jog el?írásai szerint a feltétel teljesüléséig el kell halasztani.)
Több gyermek keresztelése esetén közös ünnep keretében szolgáltatjuk ki a szentséget.
6-14 évesek esetén:
A keresztelés el?tt a gyerekek legalább egy évig hittanra járnak. Az oktatást követ?en egy vasárnapi ünnepi szentmisén kereszteljük meg a gyermeket.
Feln?tt korban:
A keresztelkedésre való felkészítés katekumenátusban történik. A plébániairodán keresztül kell id?pontot egyeztetni a plébános atyával való személyes beszélgetéshez.
A keresztszül?
A keresztelend?t a keresztény életben való növekedésben a keresztszül? segíti és kíséri. Gyermekkeresztelés esetén az ? feladata a szül?k segítése a keresztény nevelésben. Személyét maga a keresztelend? vagy ennek szülei jelöli ki, szükség esetén a plébános. A keresztszül?knek a lakhely szerinti plébániájukról kell a keresztszül?i tisztség vállalásához írásos engedélyt kérni.
Ki lehet keresztszül??
tizenhatodik életévét betöltött személy,
katolikus vallású,
megbérmált és els?áldozást már végzett,
éljen a hithez és a keresztszül?i tisztséghez méltó életet: él? hitgyakorlata legyen, ha párkapcsolatban él, az legyen szentségileg rendezett. (Más vallású keresztények a keresztség tanújaként vállalhatnak szerepet.)
A jelentkezéshez szükséges dokumentumok:
Kitöltött jelentkezési lap: a szül?k, a gyermek és a keresztszül?k adatai, a választott véd?szent neve – a véd?szent kiválasztásához segítség a Szentek élete cím? m? vagy az egyes keresztnevekhez tartozó véd?szentekr?l szóló könyv (a letöltés után olvasható).
A keresztszül?nek, ha volt bérmálkozó: keresztlevelet kell hozni legkés?bb a keresztelési elbeszélgetésre (A kapott emléklapok is megfelelnek, ha megvannak.)
A katekumenátus
Az egyház beavató szentségeinek (keresztség, els?áldozás, bérmálás) a felvételével lesz a keres? ember véglegesen az Egyház tagjává. Ezért ezeket a szentségeket a feln?ttek esetében együtt szoktuk kiszolgáltatni. Természetesen sok olyan feln?tt van, aki már részesült gyerekkorában a három szentség valamelyikében, de elhagyta hitét, vagy keresztelése után egyáltalán nem kapott hit-tanítást, most azonban szeretne keresztényként élni és a szentségekben részesedni. Az erre való felkészítési folyamat a katekumenátus.
A katekumenátus ideje legalább két év, de lehet több is annak szellemében, hogy ki, mikor, hogyan érik meg a szentség felvételére.
Jelentkezés: a plébániairodán, id?pontot kérve egy négyszemközti beszélgetéshez valamelyik atyával.
A katekumenátus a feln?ttkorban megtért, vagy az Egyháztól eltávolodott és oda visszatérni vágyó fiatalok bevezetésének módja az Egyházba. Mindazokhoz szól, akik fiatal vagy feln?tt korban keresik a hitet, többet szeretnének megtudni Istenr?l, kíváncsiak a keresztények életmódjára és be akarnak kapcsolódni a keresztény közösségbe. Ezek a fiatalok kis csoportokban kapnak meghívást a keresztény katekézis életre váltására, a megtérés elmélyítésére.
A katekumenátus hosszú, általában több éves folyamat. A megtérés a Krisztus melletti alapvet? döntéssel kezd?dik, de hosszú úton bontakozik ki. Ennek során a katekumen részleteiben is megismeri a hitet, s annak szellemében elkezdi gondolkodásának és magatartásának megformálását.
A megtérés lényegi eleme Krisztus tanításának életre váltása. A katekumenátus és a katekumenátus jelleg? hitoktatás során a feln?tt (katekumen) nemcsak a napi imát gyakorolja, hanem a szenvedés elfogadását, a szegények, legkisebbek szolgálatát, az ellenség szeretetét, a krisztusi életr?l való tanúságtételt is. Mindez hosszú id?t, érlel?dést igényel: néhány hónapos katekumenátus (rendkívüli kivételekt?l eltekintve) nem vezet el a lelki beéréshez. Ezért írja el? püspöki karunk is, hogy a katekumenátus „több évig is eltarthat… de legkevesebb egyéves folyamat legyen”.
Az az id?szak, amikor a társadalom mindenestül kereszténynek látszott (vagyis az ún. népegyház kora) lejárt. Korunk újfajta lelkipásztorkodást, „új evangelizációt” igényel. Ez mindenekel?tt azt jelenti, hogy korunk szekularizált világában hitb?l él? keresztény közösségeket kell létrehozni. Ezek a közösségek adhatnak a hív?knek er?t, hogy – XVI. Benedek pápa szavával – mintegy „útitársaságokban” átkeljenek a szekularizmus sivatagán. Ezek az örvendez? és reményben él? közösségek fogják meghívni a kívülállókat az evangéliumi életre (vö.: Jn 13, 34).