Húsvét 4. hete, hétfő – Jn 10,1-10
Tudjuk-e, hogyan találhatjuk meg örök boldogságunkat?
Ma ugyanazt az evangéliumi részletet olvassuk, amit tegnap hallottunk. Érdemes felidézni, hogy miután Jézus úgy mutatkozott be, mint egy erős, jó pásztor, aki mindent tud övéiről, valamint gondoskodik róluk, arról is beszél, hogy: „a juhok… hallgatnak szavára”, „Nevükön szólítja juhait,… előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját”.
Aztán Jézus ajtóhoz, kapuhoz is hasonlítja magát. Kétszer is mondja, hogy: „Én vagyok az ajtó a juhok számára… Aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál”. Megnevezi a Vele szemben állókat is: „Aki nem a kapun megy be a juhok aklába,… az tolvaj és rabló”. „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson”.
Hogy megértsük, milyen értelemben hasonlítja magát Jézus az ajtóhoz, valamint a kapuhoz, meg is magyarázza ennek a két hasonlatnak a kettős szerepét.
Az ajtó, illetve a kapu valahová nyílik, vagyis lehetőséget ad valahová bemenni. Aki Rajta keresztül megy be, az üdvözül, vagyis örök életet adó táplálékot, legelőt talál. Egyedül Krisztus hozza a nyáj számára az üdvösséget. Ez a végső cél (a hazatalálás, a boldog örök élet). Aki nem Rajta keresztül akar bemenni az üdvösségre, az „tolvaj és rabló”.
Az életet Jézus az Atyától kapta, de a Fiú jogán birtokolja, így megvan hozzá a joga, hogy szabadon adományozza. Jézusnál az élet magában foglalja a hazatérést az Atyához. A Benne hívők az Atyánál elnyerik jutalmukat, amely nem más, mint az Isten életében való részesedés.
A kapu másrészt védelmet nyújt. Jézus (mint kapu) azokkal szemben nyújt védelmet, akik nem szeretik a nyájat, akik nem a nyáj javát akarják, hanem saját előnyüket, hasznukat, saját dicsőségüket keresik. Ők a béresek, a báránybőrbe bújt farkasok, a tolvajok, akik el akarják rabolni tőlünk az örök életet, akik a nyáj pusztulását okozzák.
Tanulságos, hogy Jézust egyedül az ő tanítványa, Júdás tudta elárulni, aki anyagi haszonszerzésből ragadta magához a pénz kezelését (holott Máté, aki előzőleg Léviként vámos volt, sokkal jobban értett a pénz kezeléséhez, hiszen ez volt a szakmája). A későbbi egyházszakadások, a protestáns egyházak kiválása, valamint a mai szekták kialakulása mögött is legtöbbször anyagi, illetve hatalmi érdekek húzódnak meg.
A legnagyobb károkat az Egyházon belül ma is az önző, az elégedetlenségeket, viszályokat szító, a pásztorok munkáját rosszindulatú kritikákkal, sokszor rágalmakkal tönkretevő, ugyanakkor magukat igazi hívőknek gondoló keresztények okozzák.
Ne rájuk figyeljünk, hanem Jézusra! Törekedjünk Jézust egyre jobban megismerni, az ő tanítását mindennap egyre jobban megérteni, valamint követni! Ha a Vele való személyes kapcsolatunkban mindennap fejlődünk, akkor Általa eljuthatunk az örök életre.