Szeptember 17. Szent Ferenc sebhelyei Gal 6,14-18; Lk 9,23-26
Hogyan fogadjuk a szenvedéseket? Vigyázunk-e arra, hogy szenvedéseinkből ne vesszen egy csöpp se kárba?
Tudjuk, hogy csak az tartozhat Jézushoz, „aki hallgatja és megtartja” Jézus tanítását, illetve aki keresztjét mindennap fölvéve követi őt.
Assisi Szent Ferenc mindenben igyekezett követni Jézus tanítását, valamint az életpéldáját, de ennek ellenére nagyon sokáig aggódott amiatt, hogy vajon fog-e üdvözülni. Ezért többször is kért megerősítő jelet. Végre 1224-ben (mindössze két évvel halála előtt) megkapta a jelet, a stigmákat, a sebhelyeket. Ez a következőképpen történt.
1224. szeptember 14-én (a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén) Ferenc így imádkozott:
„Uram, Jézus Krisztus, arra kérlek, hogy két kegyelmet gyakorolj velem, mielőtt meghalok! Az egyik, hogy amíg élek, amennyire lehetséges, érezzem lelkemben és testemben azt a gyötrelmet, amelyet te, édes Jézus, keserves kínszenvedésed alkalmával szenvedtél! A második, hogy – amennyire lehetséges – érezzem szívemben azt a túláradó szeretetet, amely téged, az Isten Fiát arra késztetett, hogy értünk, bűnösökért oly nagy szörnyű kínokat önként magadra vállalj!”
Miközben Ferenc Krisztus kínszenvedéséről, valamint végtelen szeretetéről elmélkedett, egy szeráf – hat tüzes és ragyogó szárnnyal – oly közel jött Ferenchez, hogy benne a megfeszített Krisztus alakját ismerte fel. Ferenc sok mindent nem árult el abból, hogy mit mondott neki Krisztus. De halála előtt Illuminátusz testvér intő figyelmeztetését megszívlelve Krisztus néhány mondatát elmondta.
Az Úr többek között ezt mondta neki: „Tudod, mit tettem veled? A sebhelyeimet, kínszenvedésem jeleit adtam neked, hogy zászlóhordozóm légy. S miképpen halálom napján leszállottam a pokol tornácára, és mindazokat a lelkeket, akiket ottan találtam, e sebhelyeim erejével onnan kiszabadítottam, azonképpen néked is megengedem, hogy évente, halálod napján, leszállj a tisztítótűzbe, és Hármas Rended elhunytjainak lelkeit, vagyis a kisebb testvéreket, a szegénység asszonyait és a penitenciatartókat, továbbá ama többieket, kiket buzgó tisztelőid közül ott találsz, sebhelyeid erejénél fogva kiszabadítsd és a paradicsom dicsőségébe vigyed, hogy a halálban is hasonlatos légy hozzám, miként hasonlatos vagy az életedben.”
Ha valamelyikünknek megengedi az Isten, hogy esetleg mi is iszonyatos kínokat szenvedjünk, akkor kérjük Jézustól, hogy Szent Ferenchez hasonlóan adja meg nekünk azt is, hogy érezzük szívünkben azt a túláradó szeretetet, amely őt arra késztette, hogy értünk, bűnösökért oly nagy szörnyű kínokat önként magára vállaljon! Azt is kérjük tőle, hogy (viszonzásul iránta való szeretetből) mi is úgy tudjunk vállalni minden szenvedést, hogy ezekből egy csöpp se vesszen kárba, hanem a mi szenvedésünk is váljék a magunk, illetve szeretetteink üdvösségére!