Évközi 22. hét, szerda – Kol 1,1-8; Lk 4,38-44
A kolosszei híveknek írt levél bevezetésében találjuk azt a köszöntést, hogy: „Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól!” … Nem adunk-e teret az önzés, illetve a hatalomvágy ördögének? Megvan-e bennünk az áldozatkész lelkület?
A szentleckében Pál apostol megdicsérte a kolosszeiek hitét, reményét és szeretetét. Ez a három erény a keresztény élet alapja és mozgatója:
- hiszünk Istenben, mert Ő mindig igazmondó, illetve Jézus Krisztus által üdvözíteni akar minket,
- remélünk Istenben, mert végtelenül hű és irgalmas,
- szeretjük az Istent, mert végtelenül jó és szeretetre méltó, és atyai gondoskodással vezet az üdvösség útján.
A hit nem csupán Istenre, mint Teremtő és Gondviselő Atyára vonatkozik, hanem a Megváltó Krisztusra is. Kérdés: hogy bizalommal tudunk-e hagyatkozni az emberré lett Istenre, a Fiúra?
A remény a hit által megragadott bizonyosságot jelenti.
A szeretet több, mint csupán az érzelmeknek, az érzéseknek a világa. A jóakaratot is tartalmazza, a másik ember javának, valamint üdvösségének az aktív előmozdítását.
Mindhárom erény kegyelmi ajándék. Hozzásegítenek minket ahhoz, hogy szeretet-kapcsolatot alakítsunk ki Istennel, valamint embertársainkkal.
Tegnap is megállapítottuk, hogy nem elegendő a Jézus Krisztusról való ismeret. Ez lehet holt tudás is, mint a démonoké, akik többet tudnak Istenről, mint az összes teológus együttvéve, de nem képesek hinni, remélni és szeretni. Így részükről annak kinyilvánítása, hogy a názáreti Jézus az Isten Szentje, nem hitvallás. Amikor a démonok a kiűzetésük után Jézust Isten Fiának nevezik, ez nem hitvallás, hanem a félelem, illetve a legyőzöttség jele. Ugyanakkor ez a vereségük bizonyítéka is, annak a kinyilvánítása, hogy Jézus Istenhez tartozik: „Te vagy az Isten Fia!” Nem Jézus titkának az ismerete jelenti az üdvösséget, hanem a hitből fakadó elismerés, illetve az iránta való bizalom.
Csak a Krisztusba vetett őszinte hit, az Ő eljövetelét váró természetfölötti remény, és az iránta való rendíthetetlen szeretet tehet minket képessé arra, hogy a sátánnal harcba szálljunk, és fölötte diadalt arassunk.
A sátán legfőbb jellemzői: a gyűlölet, a gőg, a nagyravágyás, az önzés, valamint az irigység. A bűnös állapotnak, vagy esetleg a súlyos betegségnek a jelei, illetve következményei (tünetei): a beszűkülés, a bezárkózó bénultság. Amikor a Jelenések könyve beszámol az angyalok lázadásáról, Lucifert és csatlósait úgy jellemzi, hogy ők nem hajlandóak szolgálni Istent. Ezzel szemben figyelemre méltó mozzanat, hogy amikor Péter anyósa meggyógyult, „a beteg azonnal fölkelt és szolgált nekik.”
Assisi Szent Ferenccel mi szívesen imádkozzuk, hogy: „Fölséges és dicsőséges Isten! Ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet, Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz akaratodat!”