Évközi 28. hét, szerda – Róm 2,1-11; Lk 11,42-46
Hogyan vigyázunk lelkünk tisztaságára?
Jézus nem azért jajdult fel, mert a farizeusok túlteljesítették a törvényt, amikor gondosan megadták a tizedet még a fűszernövényekből is, ami egyébként nem volt előírva. Azért marasztalta el őket, mert a legfontosabb kötelességeket elmulasztották: „elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét”.
Az igazság, valamint a szeretet egyensúlyára nagyon vigyázzunk! „Az igazság szeretet nélkül kegyetlenség, a szeretet igazság nélkül rombol” (Aquinói Szent Tamás).
Tanuljunk meg úgy szeretni, hogy az igazságosság is érvényesüljön! Ehhez Isten segítségére, a Szentlélekkel való együttműködésre van szükség.
Minden szívtelen áldozat hiábavaló. Mert az Istennek igazán tetsző áldozat a töredelmes, az alázatos szív, amely Benne bízik. Merő képmutatás lesz életünk, ha nincs benne az Iránta érzett tisztelet, illetve szeretet.
Isten szeretete, valamint igazságossága velünk szemben abban mutatkozik meg, hogy irgalmas hozzánk. Ebből következően az igazságosság azt várja el tőlünk, hogy mi is irgalmasok legyünk egymás iránt. Ha nem ezt tesszük, akkor nem számíthatunk az ő irgalmára, hanem helyette hibáink igazságos következményeiben lesz részünk.
Isten iránti szeretetünk a felebarátaink iránti szeretetben nyilvánul meg, amely részvétet, az együttérzést, a szolgálatot jelenti. Ezért ügyeljünk arra, hogy türelmesek, segítőkészek, megértőek, megbocsátóak legyünk.
A farizeusok felfogása szerint a sírral való érintkezés, így a síron való átjárás is tisztátalanná teszi az embert. Jézus szerint a farizeusok olyanok, mint a jeltelen sírok, mert telve vannak önzéssel, gőggel, kevélységgel, ítélkezésekkel, amelyeket nem vesznek észre az emberek, mivel kívülről nem látszanak. Aki azonban velük érintkezik, az tisztátalanná válik, mert a farizeusi (képmutató) ember védhetetlenül mindent, valamint mindenkit beszennyez, tönkretesz, amivel vagy akivel kapcsolatba kerül.
Vigyázzunk arra, hogy miután a Szentlélek megtisztította, illetve megszentelte a szívünket, lelkünket, és így az ő templomává lettünk, a továbbiakban ügyeljünk érzelmeink, elménk tisztaságára is! Ne vigyünk be oda semmiféle szemetet, ne adjunk helyet rossz gondolatoknak, fantáziálgatásoknak, helytelen vágyaknak, negatív indulatoknak! Mindig legyünk tudatában Isten lelkünkben való jelenlétének! Úgy viselkedjünk, hogy ezt mindenki megtapasztalhassa, aki velünk együtt él, vagy aki csak találkozik velünk! Így Isten segítségével, valamint a mi közreműködésünkkel elnyerhetjük az örök életet.