Évk. 26. hét, péntek – Lk 10,13-16
Megértjük-e, valamint tettekre váltjuk-e Jézus tanítását?
Kafarnaum volt Jézus galileai tevékenységének központja. Jézus több tanítványa (András, Péter, Fülöp) ebből a városból származott. Nem messze fekszik tőle Korozain, illetve Betszaida. Jézus szerint ezek a városok az utolsó ítéleten nem számíthatnak mennybe való felemelkedésre csupán azért, mert Jézus ott működött, hanem éppen ellenkezőleg, nagy megaláztatásban lesz részük. Ennek oka, hogy ezek a városok Jézus csodáit nem a megtérésre való felhívásként értékelték.
Jézusnak az a kijelentése, hogy „Aki titeket hallgat, engem hallgat”, nem csupán a kortársaknak szólt, hanem mindazokra érvényes, akik a későbbi időkben Jézus tanítását hirdetik, illetve akik őket hallgatják. Ez a mondat mindnyájunk számára egyrészt figyelmeztetés, ugyanakkor vigasztalás. A küldöttnek nem a maga igazát szükséges hirdetni, hanem kizárólag csak azt, amit az Úrtól kapott. Az embereknek pedig nem úgy szükséges hallgatni, mint egy ember gondolatait, hanem mint Jézus tanítását.
Jézus minden igehirdető szavain keresztül képes megszólítani az embereket. Egyes igehirdetők ékesszólóan tudnak beszélni, míg mások szerényebb képességük miatt talán nehezebben fogalmazzák meg a tanítást. De biztosak lehetünk abban, hogy minden igehirdető által Jézus szeretne hozzánk szólni. Az esetleges különbségeket a fülünk meghallja ugyan, de Jézus szavai nem a fülünknek szólnak, hanem a szívünknek. Törekedjünk arra, hogy ne a beszéd külső elemeire, stílusára, jellegzetességeire figyeljünk, hanem a szívünknek szóló mondanivalójára! A gyenge emberi szóban is halljuk meg azt az igazságot, amellyel Isten akar bennünket vezetni minket saját üdvösségünk útján!
Vajon mennyire vesszük komolyan Jézus tanítását? Milyen hatással van gondolat- és érzésvilágunkra? Következetesek vagyunk-e a megvalósításban? Hajlandók vagyunk-e elfogadni, hogy a megtérés: állandó folyamat? Követjük-e a szentek, valamint a nagy magyar elődeink példáját?
Az Assisi Szent Ferenc ünnepe után mit tartunk a magunk számára követendőnek az ő életében? Megértjük-e, hogy ő, aki igyekezett azonnal teljesíteni, amiről úgy gondolta, hogy Jézus kéri, miért alapította meg mégis a bűnbánók rendjét? Mikor döbbenünk rá, hogy a nyakunkon a veszedelem, ezért már csak az azonnali és tömeges megtérés segíthet nemzetünkön?
Kérjük magyar nemzetünk őrangyalának, Szent Gábrielnek, saját személyes őrangyalunknak, Assisi Szent Ferencnek, valamint nem utolsó sorban Jézus édesanyjának, Szűzanyánknak a közbenjárását is, akit október 8-án a Magyarok Nagyasszonyaként tisztelünk, hogy az ő segítségükkel megértsük, illetve tettekre váltsuk Jézus tanítását! Ha ezt tesszük, akkor együtt lehetünk velük a mennyben is!