Húsvét 2. hete, szerda – ApCsel 5,17-26; Jn 3,16-21
Milyen hatással van életünkre, illetve magatartásunkra a hitünk?
Sok minden következik abból, hogy valaki hisz-e Isten szeretetében, illetve az örök életben, vagy nem.
A mai evangéliumban olvashatjuk az Újszövetség legmegrendítőbb mondatát: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Úgy is érthetjük, hogy annyira szerette Isten a világot, hogy még egyszülött Fiát is odaadta érte! Mégpedig halálra adta. János apostol szerint hitünk lényege, hogy: „Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk” (1Jn 4,16).
Jézus szerint: „Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára”. A Jézusba vetett hit ugyanis azt jelenti, hogy tanítása szerint élünk, valamint készek vagyunk elfogadni mindazt, ami ezzel jár, még a szenvedést is.
A szentleckében azt olvassuk, hogy az apostolokat féltékenységből vetették börtönbe. Jogos a feltételezés, hogy ahogyan Jézust kivégeztették, az apostolokkal is ez volt a főpapnak, valamint a szadduceusoknak a terve. Ugyanis akiket ki akartak végeztetni, azok fölött a zsidó előírások szerint a letartóztatásuk napján nem hozhattak halálos ítéletet.
Az apostolokat nem sikerült megfélemlíteni. Nem menekültek el a környékről, hanem amint kiszabadultak, rögtön, már virradatkor bementek a templomba. Úgy tettek, ahogy az angyal mondta nekik: „álljatok ki nyíltan, és hirdessétek a népnek a templomban az örök életről szóló tanítást”.
Tudjuk-e, hogy mivel magyarázhatóak a Jézus tanítványaival szembeni gyilkos indulatok, amelyek a világ végéig folytatódni fognak?
A szadduceusok pártja zsidó papokból állt. Bármennyire furcsa, de ők Jézus korában nem hittek az angyalokban, a mennyországban, a feltámadásban. Nem hittek a lélekben sem, hanem azt vallották, hogy csak az anyag van. Ezért ezen a földön szükséges boldoggá lenni. Emiatt ragaszkodtak a hatalomhoz, és mindenből hasznot akartak húzni. Jó kapcsolatokat igyekeztek tartani a megszálló rómaiakkal is, mert ez nekik a hatalmat, valamint a pénzt biztosította. Mai szóval azt mondanánk, hogy igazi materialisták voltak. Így érthető, hogy a mindenkori materialistákat, illetve az ateistákat zavarja az, hogy van örök élet, mert akkor van a halál után számonkérés is. Ezért nem akarnak hinni a feltámadásban.
Jézus világosan megmondta, hogy a hitetlenség oka az önzés. Jézust azért nem fogadták el, „mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe”.
Ragyogja be életünket Jézus Krisztus világossága, valamint az igaz élet öröme!