Akar Húsvét 2. hete, kedd – ApCsel 4,32-37; Jn 3,7b-15
Tudjuk-e, hogyan születhetünk újjá?
A mai evangéliumi részletben Jézus megismételte Nikodémusnak, amit nekünk is akar mondani, hogy szükséges újjá születnünk. Ez után Nikodémus megkérdezte: „Hogyan lehetséges ez?”
Tudjuk, hogy a lelki újjászületés szentségei a keresztség, a bérmálás, illetve a bűnbánat szentsége. A keresztségben a Szentlélek által elkezdődik bennünk Isten élete. A bérmálás szentségében pedig megerősítést kapunk a keresztény életben való növekedéshez.
A keresztségben, valamint a bérmálásban viszont csak egyetlen alkalommal részesedhetünk. Az újjászületés azonban nem csupán egyetlen alkalom, hanem egész életünk állandó folyamata, melyben a Szentlélek hatása alatt egyre jobban lelki emberré válunk. Ebben segít minket a bűnbocsánat szentsége, amelyben viszont többször is részesedhetünk.
Igazán hatékonnyá akkor válik a Szentlélek működése bennünk, ha tudatosan vállaljuk Isten életét. Ez azt jelenti, hogy állandóan együttműködünk a Szentlélekkel. Jézust is a Szentlélek tette képessé arra, hogy egészen elfogadja az Atya akaratát, valamint teljesen, fenntartás nélkül odaadja magát az Atyának. Az Atya pedig úgy szeret minket, hogy nekünk adja egyszülött Fiát. A Zsidóknak írt levélben olvassuk, hogy Krisztus: „az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk” (Zsid 9,14). Jézus az Atya akaratát teljesítve úgy adta át magát az Atyának, hogy ezzel egyszersmind odaadta magát nekünk.
Jézus példát adott arra, hogy mit jelent teljesen átadni magunkat az Atyának. Ez abban áll, hogy fenntartás, illetve a viszonzás elvárása nélkül adunk mindent azoknak, akiknek az Atya akar adni mindent általunk.
Példa erre az őskeresztény Egyház közössége. Őket a Jézusba vetett hit kapcsolta össze. Mivel a hittel együtt jár a szeretet, az anyagi javak terén is egy családnak tekintették magukat. Olyanok is akadtak közöttük, akik egész vagyonukat a közösség rendelkezésére bocsátották, ezen kívül vállalták az evangélium hirdetését, mint Barnabás, aki később Pál kísérője lett.
Jézus azt is mondta, hogy „aki a Lélekből született”, az megtapasztalja magában a Szentlélek működését. Jézus ezt így fejezte ki: „hallod… a zúgását”. Ő azt is mondta, hogy: „Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki” (Jn 14,21). Az Istennel való személyes párbeszédben ismerjük fel, hogy mi az Atya akarata, továbbá hogy Jézussal együttműködve mit, illetve hogyan szükséges tennünk. A Szentlélektől pedig bölcsességet, valamint erőt kapunk, hogy amit felismertünk, azt meg is tudjuk valósítani. Így egyre növekszik bennünk Isten élete. Ezt az állandó újjászületést az Isten adja (vö. 1Kor 3,6). Így születhetünk újjá egész életünkben.