Augusztus 15. – Szűz Mária mennybevétele Jel 11,19a; 12,1-6a;10; 1Kor 15,20-27c; Lk 1,39-56
Tudjuk-e, miért fontos számunkra Szűz Mária mennybe való felvételének (Nagyboldogasszonynak) az ünnepe?
Ma azt ünnepeljük, amit XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdetett ki, hogy az Isten Máriát (Jézus Krisztus édesanyját) „földi életének befejezése után testével együtt felvette az égi dicsőségbe”. Fontos megjegyzés, hogy ezzel a fogalmazással a pápa nem kívánta eldönteni azt a kérdést, hogy vajon Mária meghalt-e, vagy halál nélkül jutott a mennyei dicsőségbe.
A mennybe fölvett Boldogasszony ünnepe augusztus 15-én már István királyunk uralkodása kezdetén is megvolt. Ő Székesfehérvárott gyönyörű templomot építtetett a mennybe fölvett királynő tiszteletére, és augusztus 15-re országos búcsút rendelt el. 1015-ben az éppen hazánkban vendégeskedő velencei bencés papot, 
Gellértet kérte fel ünnepi szónoknak. Gellért latinul úgy beszélt a Napbaöltözött Asszonyról, hogy emiatt a beszéde miatt kérte fel őt István a fiának, Imrének nevelőjéül.
Hartvik krónikás megírta, hogy amikor Gellértnek feltűnt, hogy a magyaroktól sohasem hallotta Mária nevét emlegetni, megmagyarázták neki, hogy: „a magyarok nemzetsége őt csak Úrnőnek, Királynőnek hívja. Az ő nyelvükön eme Szűz mennybevételének ünnepét saját nevének hozzátétele nélkül Királynő napjának nevezik”.
Miért fontos számunkra ez az ünnep?
1. Ő a mi megdicsőülésünk bizonyítéka. A szentlecke ír arról, hogy nemcsak Jézus kapta meg a megdicsőült testét. Halálunk után Máriához hasonlóan a mi testünknek is része lesz az örök boldogságban.
2. A mai ünnep hitünk és reménységünk megerősítője. Mária sokszor megtapasztalhatta az ősevangéliumban megjövendölt ellenségeskedést, amiről az olvasmányban hallottunk. De hitt abban, hogy Isten ereje győz. Ez az erő mutatkozott meg abban is, amikor testében is felvétetett a mennybe. Bármi történik velünk, Máriához hasonlóan higgyünk mi is Isten ígéreteinek beteljesülésében!
3. Nem kizárólag magunkért kaptuk a hitet. Mária nem csupán a földi életünkre lett anyánkká a kereszt alatt. István király végrendelete szerint nemcsak itt a földön lett minden magyar Nagyasszonya, hanem a mennyben is. (Ez a végrendelet mindörökké érvényes!) István király nemcsak itt a földön akart nekünk hazát, valamint pártfogót adni. Mária a mennyben is gondoskodik rólunk, közbenjár értünk, és oda vár mindnyájunkat. Ha igazán szeretjük hozzátartozóinkat, akkor az égben is együtt akarunk lenni velük. Ennek érdekében mindent tegyünk meg szeretteinkért, illetve minden honfitársunkért is!
A mennybe fölvett Boldogasszonynak (a mi Nagyasszonyunknak) a példájára mi is örömmel adjunk hálát Isten irgalmáért, hűségéért, gondviseléséért, ahogyan ő adott erre mintát a Magnificat hálaénekében. Nekünk is van miért hálát adni! (Megmaradtunk! …)
És főleg, kövessük Mária példáját Isten akaratának alázatos teljesítésében! Bízzunk az ő oltalmában! Ő nem hagy el minket! Ne feledjük, hogy ő a mi égi Édesanyánk, aki (földi életünk után) mindnyájunkat vár égi hazánkba!