Évközi 20. hét, hétfő – Ez 24,15-24; Mt 19,16-22
Mit tartunk jónak, és igyekszünk-e mindig a jó megtételére?
Olyan kérdést tett fel Jézusnak a gazdag ifjú, amit nekünk is érdemes lenne minden nap, vagy legalább minden fontos döntés előtt feltenni. „Mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?”
Erkölcsi szempontból az tekinthető jónak, ami segíti céljaink elérését, rossz pedig az, ami akadályozza céljaink megvalósulását, az rossz. A célokkal is így vagyunk. Vannak közbülső célok, részfeladatok, amelyek mind akkor jók, ha hozzásegítenek a legfőbb cél, a legnagyobb jó eléréséhez. A helyes válasz megadásához Jézus segít minket: „Csak egyedül Isten a jó”. Ő minden jónak a forrása, egyben Ő a végső célunk. Szent Ágoston megfogalmazásában: 
„Magadnak teremtettél minket, Uram (Isten)! Nyugtalan a szívünk, amíg Benned meg nem nyugszik.”
Jézus szerint az anyagiak, vagyis a földi kincsek arra valók, hogy a végső célunkat elérjük. Ez azt jelenti, hogy javainkat az örök üdvösségünk, az áldozatos szeretet szolgálatába szükséges állítani. Ahogy Jézus mondta: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el mindenedet, és árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, és kövess engem!”.
Jézusban megjelent Isten jósága és szeretete. Ő szegénnyé lett értünk, hogy minket gazdaggá tegyen. Őt követve szükséges átadni magunkat az áldozatos szeretetre. Ha leragadunk a közbülső céloknál, ha megfeledkezünk a végső célról, akkor a magunk választotta olyan útra tévedünk, amely nem az Istenhez vezet.
Az önző hatalomvágy békétlenséghez vezet, végül veszekedéshez, sőt akár háborúsághoz is. Ezt gondolhatjuk Isten büntetésének is, pedig ez valójában bűnhődés a rossz életvitelünkért. Tehát a háborúskodásokat mi okozzuk, mi magunk vagyunk értük a felelősek.
Az Isten jó.
„Ő az Áldás, Ő a Béke,
nem a harcok istensége.
Ő nem az a véres Isten:
az a véres Isten nincsen.
Az Úristen örök áldás,
csira, élet és virágzás.
Kard ha csörren, vér ha csobban,
csak az ember vétkes abban.”
(Babits: Zsoltár gyermekhangra)
Törekedjünk arra, hogy ne Krisztustól függetlenül keressük a jót, a végső célt, az örök életet! Ő „az út, az igazság és az élet.” (Jn 14,5). Az ő tanítását, Őt Magát kövessük, így valósítsuk meg Isten akaratát!
Krisztust követve, Vele együtt hordozzuk keresztünket! Ha Vele élünk, Vele halunk, akkor elérjük végső célunkat, vagyis Vele, valamint szeretteinkkel együtt leszünk a boldog örök életben.