Évközi 21. vasárnap – Ef 5,21-32; Jn 6,60-69
Mindennél, illetve mindenkinél jobban szeretjük-e Jézust?
A mai evangéliumban Jézus a saját testét nevezte örök életet adó kenyérnek. Ez még a tanítványok között is vitatkozást, zúgolódást váltott ki. Néhányan vissza is húzódtak Tőle.
„Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: »Ti is el akartok menni?« Simon Péter ezt válaszolta neki: »Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.«”
Saját magunkkal kapcsolatban is szükséges megvizsgálnunk, hogy mennyire alakult ki bennünk a ragaszkodás Jézushoz. Mennyire él bennünk az a vágy, hogy mindig Jézus közelében lehessünk? Hittel fogadjuk-e az ő tanítását (például az ő kemény beszédét) akkor is, ha nem értjük? Tudjuk-e, hogy mitől függ az, hogy elhagyjuk-e Jézust, vagy mellette maradunk?
Mi is azért maradunk Jézus mellett, mert hisszük, hogy neki örök életet adó igéi vannak. Ő nem csak mutatja az utat az örök élet felé, hanem szavai adják is az örök életet. Ha hittel, valamint a megvalósítás szándékával fogadjuk a tanítását, akkor Jézus tanítványaihoz hasonlóan tapasztaljuk azt is, hogy az ő szavai valóban „Lélek és élet”. Ő úgy tanít, mint akinek hatalma van arra, hogy örök életet adjon. (vö. Mt 7,29).
Ha gyakran hallgatjuk Jézus szavait, egyre jobban megismerjük, hogy mit akar mondani, aztán egyre jobban megértjük Őt. Ehhez hitre, időre, csöndre van szükség.
De nem elegendő a testünk erőlködése. Ne feledjük el Jézusnak ezt a két mondatát: „A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet.”
A Szentlélek nemcsak abban segít, hogy egyre jobban megismerjük Jézust, hanem abban is, hogy egyre jobban megszeressük Őt. A Szentlélek segít annak elfogadásában is, hogy az ő Teste az Élet Kenyere. Amikor hittel vesszük magunkhoz az ő Testét, mint az Élet Kenyerét, akkor is a Szentlélek által tölt el minket egyre jobban Jézus élete.
Minden azon múlik, hogy mindennél, valamint mindenkinél jobban szeretjük-e Jézust. Mert ha nem szeretjük Őt mindennél, illetve mindenkinél jobban, akkor előbb-utóbb elhagyjuk Őt, más valami vagy más valaki szeretetéért, amit vagy akit fontosabbnak tartunk Jézusnál.
Két tény mindenféle kapcsolatra érvényes. Az egyik, hogy a csábításokat csak az tudja legyőzni, aki igazán szeret. A másik, hogy elköteleződni egy másik személy iránt soha nem lehet egyszeri döntéssel. A házasságban sem elég csak egyszer meghozni egy egész életre szóló döntést! A házastársaknak is naponta szükséges kifejezni, bizonyítani egymás iránti szeretetüket.
Ugyanígy vagyunk az Istennel való kapcsolatunkkal is. Sokan követték Jézust a kenyérszaporításig, de kevesen a kereszthaláláig. Akik nem szeretetből követték, azok előbb-utóbb elhagyták Őt.
Kérjük a Szentlelket, segítsen minket, hogy egyre jobban megismerjük, illetve szeressük Jézust!