Évközi 21. hét, szerda – Mt 23,27-32
Segítséget jelent-e mások számára a vallásosságunk?
Az előző időszakban eleget foglalkoztunk azzal, hogy milyen veszélyes a képmutató ember. Az ő magatartása veszélyt jelent mindenki számára. Elsősorban a saját üdvösségére, de másokéra is. Az álszent ember szívében kegyetlenül gyilkos indulatok is lehetnek. Jézus földi életének végzetes, tragikus alakulását is ez a veszélyes métely okozta.
A mai evangéliumi részlet végén Jézus az ószövetségi időkből az Isten küldötteivel szemben tanúsított ellenségeskedést emelte ki. A záró kijelentése így szól: „fejezzétek hát be, amit atyáitok elkezdtek!”. E szavakkal Jézus utalt a rá váró sorsra, saját kereszthalálára, amely az egykori próféták sorsának folytatása, illetve betetőzése. Jézus tudta, hogy az írástudók, valamnt a farizeusok kötekedésének, majd ellenségeskedésének az lesz a vége, hogy az ő halálát okozzák, miként atyáik a prófétákét.
Jézus nem ítélkezni akart kortársai fölött. Nem őseik bűne miatt ítélte el őket. Jézus azért beszélt a képmutatás veszélyes voltáról, hogy megóvja hallgatóit, illetve minket is a képmutatóktól.
Jézus a képmutató embert azokhoz a fehérre meszelt, kőlapokkal takart sírokhoz hasonlította, amelyek a jeruzsálemi várfalak alatt a Kedron-völgyben, valamint az Olajfák hegyének lejtőin ma is megtalálhatók. Ezek kívülről szépnek látszanak. Belül azonban holtak csontjaival, illetve mindenféle undoksággal vannak tele. Jézus arra utalt, hogy az álszent, képmutató ember is ilyen. Kínosan vigyáz arra, hogy szavaiban, valamint a tetteiben minden külső rituális előírást betartson, sőt túlteljesítsen, még a rituális tisztasággal kapcsolatban is. De lelkületében nem ilyen. Sőt, ha bármilyen a téren másoknál kifogást talál, akkor attól elhatárolódik, Ráadásul a képmutató ember előbb-utóbb mindenkit megront, tönkretesz, akivel kapcsolatba kerül.
Mindnyájunkat figyelmeztet Jézus, hogy „belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség,…” (Mk 7,21). Mivel a helytelen vágyak, szándékok, indulatok, illetve a hajlamok a szívünkben születnek meg, ezért egy pillanatig sem szabad ezeket megtűrni. Mert ha ezek felerősödnek, akkor eluralkodnak rajtunk, végül pedig nemcsak önmagunknak, hanem mások számára is az örök kárhozat veszélyét hordozzák magukban.
Ne képzeljük magunkat tökéleteseknek, valamnt másoknál különbeknek! Legyünk hálásak, ha hibáinkra vagy bűneinkre figyelmeztetnek minket! Gondolkodjunk el a figyelmeztetésen, aztán ha tudunk, változtassunk helytelen magatartásunkon!
Ha őszintén vallásos emberek vagyunk, akkor a Szentlélek által Istennel vagyunk élő, személyes kapcsolatban, vagyis a szívünkben Isten lakik. Jézus mondta, hogy „Aki hisz bennem: belsejéből… élő víz folyói fakadnak.” (Jn 7,38), amelyek másokban is az örök életet táplálják. Így jelent segítséget mások számára a mi őszinte vallásosságunk.