Augusztus 29. Keresztelő Szent János vértanúsága Jer 1,17-19; Mk 6,17-29
A mai napon három szomorú esemény évfordulója van:
- 1521.: a török elfoglalta Nándorfehérvárt, majd 5 év múlva
- 1526.: megsemmisítő mohácsi csatavesztés, 15 év múlva
- 1541.: az ország fővárosa, Buda is a török kezére került.
Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket: Hogyan teszünk tanúságot Krisztusról? Jézus hírnökei vagyunk-e a világban?
Keresztelő János sok mindenben Jézus előfutára. Már az ő pusztai prédikációival is Jézus eljövetelét készítette elő. Vértanúhalála pedig Jézusnak a saját halálát juttatta eszébe. A tanítványokat is segített felkészíteni Jézus halálának elfogadására, mert Márk evangéliuma szerint Keresztelő János még halálában is Jézus előhírnökévé vált.
Mert ahogyan Heródiás arra törekedett, hogy megölesse Jánost, ehhez hasonlóan a főpapok is Jézus megölésére törekedtek, valamint szintén gonosz eszközökhöz folyamodtak, mert féltek a nép haragjától.
Heródeshez hasonlóan Pilátus is halálra ítélte Jézust, bár ő sem tudta, hogy Jézus milyen bűnt követett el.
János tanítványaihoz hasonlóan Jézus egyik követője (az Arimatiából való József) is elment Jézus holttestéért Pilátushoz, majd egy sírboltba helyezte.
Igaz, hogy Heródes tévedett János feltámadását illetően, Jézus viszont valóban feltámad.
Márk evangélista nemcsak azt szeretné, ha olvasói Keresztelő Jánosnak, az előfutárnak a sorsában Krisztus sorsát látnák, hanem azt is, hogy Jézus mindenkori követői annyira hasonlítanának Jézusra, hogy a keresztény közösségek életét látva a kívülálló (pogány vagy zsidó) emberek azt éreznék, hogy bennük, illetve általuk Jézus jött vissza az életbe.
Felmerülhet a kérdés, hogy minek kellett foglalkoznia Keresztelő Jánosnak Heródes Antipász negyedes fejedelem magánéletével? Mert lám, mi lett a következménye! Érdemes volt-e? Bizonyára megütközést váltana ki, ha szóvá tennénk mai európai uniós vezetőink magánéletének a rendezetlenségét. Azt mondanák nekünk, hogy foglalkozzunk a magunk dolgával!
Aki magas vezetői pozícióban van, közben nem erkölcsös a magánéletében, az nem lesz erkölcsös a közösség dolgaiban sem, emiatt pedig zsarolható. Nem véletlen, hogy a rómaiak éppen Heródest tudták felhasználni elnyomó, kizsákmányoló céljaik végrehajtására a saját népével szemben. Ugyanígy van ez minden korban. Jellemző, hogy egy nép hogyan viszonyul saját vezetői magánéletének rendezetlenségéhez. Szokták mondani, hogy „minden népnek olyan vezetői vannak, amilyet a nép megtűr, illetve megérdemel”.
Ami pedig a magunk dolgát illeti, ha hűségesek vagyunk Isten törvényeihez, szükségképpen üldözés ér minket miatta azok részéről, akik gátlástalanok, valamint úgy gondolják, hogy nekik mindent szabad. Ne feledjük a mai ószövetségi olvasmány üzenetét: „Ne ijedj meg tőlük! Nem fognak legyőzni, mert én veled vagyok, és megszabadítalak!”