Évközi 18. vasárnap Préd 1,2; 2,21-23; Kol 3,1-5.9-11; Lk 12,13-21
Ki az igazán gazdag, sikeres ember?
Megdöbbentő a mai ószövetségi olvasmány. „Minden hiábavalóság,… Hisz jó néhány ember munkálkodott bölcsen, okosan és sikerrel, azután át kellett engednie szerzeményét olyannak, aki mit sem fáradt érte… Mi haszna van az embernek sok-sok fáradozásából és törekvéséből, amellyel emésztette magát életében?
Ez a gondolat folytatódik a mai evangéliumban Jézus két figyelmeztetésével. Az egyik az ő tanítványainak (nekünk!) szól: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete”. Azután elhangzik Jézus másik figyelmeztetése is, amelyik annak az embernek szól, aki 
önmagának gyűjti a vagyont: „Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet”. Mondandóját azzal zárja, hogy „Így jár az, aki kincset gyűjt magának ahelyett, hogy Istenben gazdagodnék.”
Általános tapasztalat, hogy az önzés, a kapzsiság, az irigység megronthatja még a rokoni kapcsolatokat is. Molière-nek a Fösvény c. drámája arról szól, hogy az önzés lealacsonyítja, tönkreteszi, megbénítja az embert.
Széchenyi István azt írja a naplójában, hogy „Csak az önös (=önző ember) hibázza el életét. A nagy (ember) nemzeteket hordoz szívében”. A Hitel c. művében hasonlóan fogalmaz: „Csak a gyenge szereti önmagát. Az erős egész nemzeteket hordoz a szívében”.
De hogyan (mikor) lehet Istenben gazdagodni? Úgy (akkor), ha nem maguknak gyűjtjük az evilági vagyont, hanem Vele együttműködve mindent megosztunk másokkal. Nem az a gazdag ember, aki sokat gyűjt magának, hanem az, aki bátran, ügyesen, helyesen használja fel mindazt, amivel rendelkezik, vagyis aki sokat tud adni a magáéból mások javára.
A földi javak nem arra valók, hogy fölhalmozzuk őket, hanem hogy okosan éljünk velük. A vagyon önmagában csupán eszköz, amelyet jóra, illetve rosszra lehet használni. A vagyonban való bővelkedés fölerősíti azt a jót, vagy a rosszat, ami bennünk van.
Szabad, sőt szükséges tervezgetnünk a jövőnket. De közben nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az idő rövid, egyre kevesebb időnk van arra, hogy Istenben gazdagodjunk. Az tud gazdagodni Istenben, aki a rá bízott anyagi, vagy szellemi javakkal arra törekszik, hogy a maga, illetve mások igazi javát, az üdvösségét előmozdítsa. Így biztosíthatjuk a saját örök életünket is. Ha ebben serénykedünk, akkor számíthatunk Istenre, valamint egymásra is.
Az ember élete a szeretetben válik teljessé. Az Istenben való gazdagodás lehet a sikeres élet egyetlen útja. Ezért fontos az Istennel való kapcsolatunknak (Isten bennünk való egyre erősebb jelenlétének) az erősítése. A magunk részéről ezért érdemes megtenni mindent! Így lehetünk boldogok nemcsak a földi, hanem az örök életben is.