Évközi 18. hét, hétfő – Mt 14,13-21
Milyennek látjuk a jövendőbeli sorsunkat? Igyekszünk-e felkészülni annak várható alakulására?
Az első csodálatos kenyérszaporítást mind a négy evangélista leírta, valamint mindegyik utal az Eucharisztiára. Máté leírásának külön sajátossága, hogy megemlíti Keresztelő János lefejezését is. Jézus tudta, hogy milyen üzenetet hordoz számára János kivégzése. Erre egyfolytában figyelmeztette tanítványait.
Vajon Jézus miért érezte szükségét annak, hogy visszavonuljon „egy kietlen helyre, egyedül”. Arra gondolhatunk, hogy az Atyával akarta megbeszélni azt, ami rá fog várni.
A tömeg azonban kereste Jézust, Aki megkönyörült rajtuk. Nem feledkezett meg az Atya irgalmának gyakorlásáról. Tette a dolgát, vagyis folytatta küldetésének teljesítését. Egész nap tanította őket, a betegeket pedig meggyógyította. Mivel az emberek nem számítottak hosszabb távollétre, ezért nem vittek magukkal élelmet. Jézus tanítása fontosabb volt számukra a testi tápláléknál is. Nem törődtek azzal, hogy mit fognak enni.
A tanítványok nehezen tudták elfogadni a kialakult helyzetet, ezért kérték Jézust, hogy bocsássa el a tömeget. Ők is szerettek volna végre egyedül lenni, mert kimerültek voltak. De újabb feladat várt rájuk, mert Jézus a tömeg testi táplálékáról is gondoskodni akart. Ezért kérte, hogy a sok ezer ember kiszolgálásában a tanítványok is vegyenek részt.
Jézushoz hasonlóan mi is találjunk módot arra, hogy visszavonuljunk „egy kietlen helyre, egyedül”, hogy minden zavaró körülményt, valamint az emberek társaságát is kizárva egyedül az Istennel beszélhessük meg, ami életünk hátralevő időszakában ránk fog várni. Vegyünk példát a Jézust kereső emberekről is, akik időt, illetve fáradságot nem sajnálva keresték Őt!
Jusson eszünkbe, amit Jézus mondott: „Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk?… ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt,…” (Mt 6,31-34).
Tudjuk-e úgy keresni Jézust, hogy miatta megfeledkezünk minden másról? Hiszünk-e abban, hogy ha azt a keveset, amink van, felajánljuk Jézusnak, akkor az nem csupán nekünk lesz bőségesen elegendő, hanem azok számára is, akikről Jézus általunk akar gondoskodni?
Ne feledjük, hogy nekünk elsősorban az Isten országát szükséges keresnünk, valamint Őbenne szükséges gazdagodnunk (vö. Lk 12,21, valamint Lk 12,31)! Döbbenjünk rá arra, hogy Isten a miénk akar lenni! Ha befogadjuk Őt, akkor végtelenül gazdagok leszünk! Ha pedig Őt azok is elfogadják tőlünk, akiket szeretünk, akkor mindnyájan boldogok leszünk már ebben a földi életben is.