Augusztus 6. Urunk színeváltozása 2Pét 1,16-19; Lk 9,28-36
Tudjuk-e, hogy miért fontos az imádság?
Jó tudni, hogy a mai ünnepet III. Kallixtusz pápa rendelte el 1457-ben, hálából a törökök elleni nándorfehérvári diadal emlékére.
Lukács evangélista fontosnak tartotta megemlíteni, hogy Jézus imádkozni ment. Miközben imádkozott, arca teljesen átváltozott, ruhája pedig hófehéren ragyogott.
Az Atya mindig akkor nyilatkoztatja ki, hogy Jézus az Isten Fia, amikor Jézus imádkozik. Akkor is imádkozott a magányban, amikor tanítványait messiási mivoltának megvallására késztette, valamint feltárta előttük eljövendő szenvedését, illetve halálát. Imádság közben szállt le a Lélek Jézusra a megkeresztelkedésekor is. Imádkozva halt meg a kereszten. A százados Jézus imádságából ismerte fel, hogy Ő az Isten Fia.
Megjelent a Messiás két nagy előképe (Mózes, valamint Illés), akik a szenvedés férfiai voltak. Jézus haláláról beszélgettek. Az ő sorsuk is bizonyíték arra, hogy a szenvedésen át vezet az út az isteni dicsőségbe. Közben elhangzott az Atya szózata, hogy: „Ez az én szeretett Fiam”. Megkeresztelkedésekor bűneinket vállalta, most pedig azt, hogy a szenvedéssel kész megváltani minket. Éppen a szenvedés vállalása bizonyította, hogy megerősítette döntését, ami abban áll, hogy továbbra is hűségesen vállalja messiási küldetését.
A három tanítvány fent akart maradni a hegyen: „Jó nekünk itt lennünk”. De nem azért vitte fel őket Jézus, hogy maradjanak fent, hanem azért, hogy lássák az ő dicsőségét, azután elviselhessék majd a szenvedő Jézus látását is. Egyedül az imádkozók értik meg, hogy a dicsőségbe a szenvedésen át vezet az út.
Nekünk is szükségünk van arra, hogy megtapasztaljuk Jézus közelségét. Nemcsak egyszer, vagy egy-két különleges pillanatban, hanem mindennap szükséges felkapaszkodnunk egy magas hegyre (az Istennel való együttlét világába), amikor eltávolodunk mindentől, illetve mindenkitől. Onnan, felülről lehet mindent jól látni, valamint megérteni. A lenti feladatok, a megoldhatatlannak látszó nehézségek, bonyolult helyzetek azzal nyomnak a földre, hogy nem látjuk a helyes arányokat. Ha nyakig benne vagyunk az események, teendők, érzések sodrásában, nem láthatjuk, hogy merre van a kiút, hogy minek mennyi az értéke.
Mi is az imában tudjuk kimondani, hogy készek vagyunk odaadóan megtenni Isten akaratát. Az imában adunk lehetőséget Istennek arra, hogy Ő megajándékozhasson minket a megdicsőülés ajándékával.
Ha kitartóan imádkozunk, akkor ez az átváltozás bekövetkezik. Akkor át tudjuk élni, hogy kicsoda Jézus az Atya számára, illetve a mi számunkra. Ezután lejöhetünk a hegyről a völgybe, ahol megújult erővel végezhetjük tovább mindennapi teendőinket.