Bálint Sándor Pálfy utcai emléktáblájának, majd Mátyás téri szobrának koszorúzásával kezdődött az alsóvárosi templom Havi Boldogasszony búcsúja 2023. aug. 5-én. Aztán megtelt a ferences templom hívekkel, ahol a nyitómisét Gyulay Endre nyugalmazott püspök mutatta be a hitvalló tudós boldoggá avatásáért.
Egykori szülőháza helyén, a Pálfy utca 72. szám alatti társasház falán tábla őrzi a legszögedibb szögedi emlékét. Annak koszorúzásával kezdődött szombaton délután az alsóvárosi ferences templom Havi Boldogasszony búcsúja, amelyre hajdanán, száz évvel ezelőtt még több tízezrével érkeztek az út porától belepett, mélyen hívő zarándokok, hogy leróják tiszteletüket a „Segítő Boldogasszony”, Szűz Mária előtt.
A szülőház helyén történt tiszteletadást követően a megemlékezők rövid alsóvárosi séta után Bálint Sándor Mátyás téri szobrához vonultak, ahol Gyulay Endre, a Szeged-Csanádi Egyházmegye nyugalmazott püspöke mondott mélyreható beszédet. Megemlékezett a hitvalló tudós édesanyjáról is, aki fia első bizonytalan lépései után rögvest az alsóvárosi templomba vezette gyermekét.
Az első benyomásokat a vallásról, a templomról, az oltárról és az oltáriszentségről itt kapta Bálint Sándor. Úgy gondolom, hogy nem mindegy lenne a mai világunkban sem, nem lenne hiábavaló az édesanyáknak kézen fogva elhozni a kicsiket, hogy az első pár lépés után szokják meg ezt az útirányt, és mélyedjenek el abban, hogy miért is építettek egy templomot, mit is jelentenek benne a szobrok, a képek, mit jelent maga az oltár. Nagyon pici korban mindezt persze még nem értik, de a megszokás, az édesanya buzdító szava, az elhangzó énekek dallama beleragad a fülbe, és valami nagyot alkothat az Isten ügyéért és az emberiségért – mondta Gyulay Endre. Majd azzal folytatta, hogy az édesanyja által elültetett mag Bálint Sándorban terebélyes fává növekedett. Hite elmélyült, és soha nem mulasztotta el a tanúságtételt hitvalló lelkületéről. Erre példaként azt az esetet hozta, amikor kommunista küldöttség szegedi kalauzolására kérték fel a néprajztudóst. Templomról templomra vezette a vendégeket, amelyekbe betérve térdet hajtott, keresztet vetett, megsimogatta a Mária-szobrot.
Itt kezdte Alsóvároson, és itt is fejezte be életét, az alsóvárosi temetőben nyugszik. Mindenki, aki csak pár szót is váltott vele, ismeri emberségét, és ha egy picit figyelt rá, megismerte hitét, Isten- és emberszeretetét. Sokat beszélünk mostanában róla, de nem tudom, hogy követjük-e. Pedig az volna a jó, ha ez a követés megindulna nem csak Alsóvároson, hanem szerte az egyházmegyében és az országban – hangsúlyozta Gyulay Endre, majd arra buzdított mindenkit, hogy vegye komolyan égi pártfogónkként Bálint Sándort, akinek boldoggá avatása folyamatban van. A pápa már elismerte, hogy hősies fokon gyakorolta életében a keresztényi erényeket, már „csak” egy csodára van szükség, hogy a hitvalló tudóst a boldogok között tisztelhessük. Annak beteljesüléséért azonban imák és hozzá intézett kérések kellenek.
A nyugalmazott püspök által bemutatott nyitómisére nem érkeztek ugyan több tízezren, de a Havas Boldogasszony templom megtelt hívekkel. Minden ülőhely, még a pótszékek is gazdára találtak, sőt sokan a bejárati előtérben és a falak mellett is álltak. Zengett a dicsőítő ének, és égbe szállt a hívek sokaságának imája azért, hogy Bálint Sándort halálban is úgy tisztelhessük, ahogy élt: az istenszeretet boldogságától hevített szívvel, hitvalló példaképként.