34. hét, péntek – Lk 21,29-33
Mit tartunk a legfontosabbnak az életünkben?
Hogyan ápoljuk a kapcsolatainkat?
Az evangéliumban Jézus a végidővel kapcsolatban nem beszélt konkrét időpontról, viszont azt mondta, hogy: „Nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik”.
Ne engedjük, hogy bárki félrevezessen, vagy elbizonytalanítson minket! Az elmúlhatatlannak tűnő mindenség el fog múlni. Ezzel szemben Jézus szavai soha nem veszítik érvényüket. Ő mondta: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak”. 
Nem csupán arra vonatkozik ez a kijelentés, hogy a világ elmúlása után is érvényes marad az ő tanítása, hanem arra is, hogy már most is az.
Jézus tanításának megtartására azért van szükségünk, mert ezek számunkra az örök élet igéi. Aki megszívleli mindazt, amit Jézus mondott, valamint annak megvalósítására törekszik, az már az örök élet útján, a mennyei Atya felé vezető úton jár. A tanítás elutasítása vagy annak elfogadása, illetve megvalósítása döntő fontosságú az üdvösség elnyerése szempontjából.
A Jézus óta eltelt két évezred során (de még az utóbbi száz évben is) nagyon sok elmélet, valamint ideológia jelent meg, illetve tűnt el. Ez bekövetkezett akár néhány rövid évtized alatt, mert csupán emberi tanítások voltak, amelyeket nem lehetett életté váltani.
Krisztus tanítása viszont élhető, sőt, örök érvényű tanítás. Oly annyira, hogy ha szerinte élünk, akkor újabb hosszú távra megmarad nemzetünk. Kapcsolataink nem csupán tartósak, hanem egyre gazdagabbak lesznek. Sőt, ezek a kapcsolatok megmaradnak, kiteljesednek az örök életben is.